Mit jelent az önismeret? Miért van rá szükség?

Elsősorban azért, mert, ha mi magunk nem törekszünk arra, hogy megértsük, mit szeretnénk, és mi lenne a jó számunkra, mástól sem várhatjuk ezt el. Sem a tanárunktól, sem a pszichológustól, sem egy baráttól vagy a szerelmünktől. Sőt, egy bizonyos kor után a szüleink sem tehetőek felelőssé azért, mert nem vagyunk boldogok.

Az ember mindig kutatja magát, amióta létezik. Ennek különböző megnyilvánulásai vannak, például a művészi alkotások egy részét is ez inspirálja. Megismerni, megérteni, és elfogadni mindennel együtt önmagunkat. Szeretnénk, ha ezt a többi ember viszonozná.

arc_maga_fele.jpg

„Figyelemre méltó az érzelmek hatalmas befolyása az emberi természetre. Lehet valaki bármilyen közönséges, mihelyt erős és igazi érzést fejez ki, a belőle áradó különös fluidum megváltoztatja arckifejezését, élénkíti mozdulatait, színessé teszi hangját. A szenvedély hatása alatt gyakran a legostobább ember az ékesszólás legnagyobb magaslatára lendül, ha beszédben nem is, de gondolatban, s olyan lesz, mintha valami tündöklő szférában lebegne.”

Honoré de Balzac

Mindenki máshonnan kezdi ezt a folyamot. Gyerekként sok mindent átél, és amikor elkezdi a felnőtt életet, a megszerzett mintákkal igyekszik életben maradni a világban - azokkal a tapasztalatokkal és eszközökkel viszonyul minden helyzethez, és ez részben rendben is van. Azonban van egy pont, amikor felismeri, hogy felnőtt. Akkor lehetősége van végiggondolni sok mindent. Szereti-e azt, ahogy él? Milyen érzés határozza meg, kit választ maga mellé párnak? A szakmája kiválasztásában mi volt a mozgatórugó?

kis_gyerek_fej_felnott_ferfi_stephane_coutelle.jpg

Fotó: Stephane Coutelle

Amikor az ezekre adott válaszokban szerepel a: „nem akartam olyan lenni, mint az anyám vagy az apám” vagy „a szüleim azt mondták, én meg nem gondolkoztam, csak csináltam” – az elgondolkodtató. Hiszen ilyenkor lemondunk a saját szabad akaratunkról és átadjuk a felelősséget valaki másnak. Ha beleragadunk ebbe az állapotba, akkor később majd a párunk, a főnökünk, vagy a barátunk lesz, akit mindig lehet hibáztatni, amikor kedvezőtlenül alakulnak a dolgok. Persze lehet így élni. Nem ismerve, mit akarunk, csak sodródva, azt gondolván: nem döntünk. Közben mégis. Hiszen akkor is választunk, amikor átadjuk az irányítást. Ha szerencsénk van, így is lehet szép életünk és sose fogjuk azt érezni, bárcsak megtettem volna ezt vagy azt. Ez azonban a ritkább eset.

“Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.” (William James)

Az önismeret egy szemléletváltás, amikor az ember magát kezdi el vizsgálni. Azt, hogy viszonyul a környezetéhez és mi mozgatja? Mire képes, milyen erőforrásai lehetnek, min szeretne változtatni? Mire van ráhatása, felismeri-e a felelősségét a helyzetekben és az addigi életében? Ahol tart, azok vajon az ő döntéseinek a következményei? Persze a körülmények sokszor nehezek és úgy tűnik, kilátástalanok. De mindig van választás, és van, amikor két rossz közül tudjuk a kisebbiket választani. Sokkal könnyebben viselhető egy szituáció, amikor nem feszít minket, hogy mi arról nem tehetünk. Így a kivezető utat is könnyebb megtalálni, és tovább lépni.

Ez a tanulási folyamat nem fejeződik be. Minden új hatás formál minket, új dolgokra tanít. Minél jobban megismerjük magunkat, annál jobban képesek leszünk olyan irányba kormányozni az életünket, amiben több lesz a boldog pillanat vagy olyan, amilyet szeretnénk. 

Gyorsabban tudunk felismerni egy problémát és megoldást találni rá. Ezektől magabiztossá válunk. Ha ismerjük magunkat, akkor lesz elképzelésünk arról, milyen párt vagy milyen munkát szeretnénk. Sok kudarctól meg tudjuk magunkat kímélni, ha szeretnénk.

„A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.”

Leonardo da Vinci

 noi_fej_tobbszor.jpg

Van egy fontos dolog azonban. Az embernek a saját maga megismerése ne cél legyen, hanem egy eszköz ahhoz, hogy magabiztosan és boldogan éljen! Manapság ezt sokan elfelejtik. Kutatják magukat különböző szakemberek és módszerek segítségével és közben elfelejtik élvezni az életet.

Persze valójában mindenki ismerkedik magával egész életében, ha akarja, ha nem. A különbség az, hogy ezt mennyire csinálja tudatosan, illetve, felismeri-e a saját változásait. Ehhez nem feltétlenül kell egy halom önismereti könyv vagy tanácsadó. Van, aki olyan szerencsés, hogy ösztönösen jól halad az életben. Aki pedig elégedett az életével, az ne kezdjen problémát keresni!

Azok azonban, akik elakadtak az életük valamelyik területén, vagy úgy érzik, hogy szeretnének megoldást találni problémájukra, érdemes szakemberhez fordulniuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr7111733049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata