3 dolog amit a nők elrontanak egy párkapcsolatban

 Férfiak nem szeretnek beszélni az érzéseikről...

 

Ezen mindig meglepődök, hiszen az elmúlt 34 évem alatt találkoztam rengeteg férfival és mindegyik nagyon nyíltan beszélt a félelmeiről, vágyairól. Természetesen kicsit más, ha az ember a párjával ül le, hiszen ott súlya van minden kimondott szónak, félelemnek, azokat meg kell oldani vagy elfogadni, de többé már nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne.

Szerintem itt van a kulcs.

Amikor egy párkapcsolatban megjelenik valami, amit meg kéne oldani, akkor a férfi bezárkózik, a nők nagy többsége csendben figyel és mindenfélével nyugtatja magát. Például, hogy neki jobb, mert legalább nincs egyedül, vagy mert az ő férje hazaér időben a fürdetésre, vagy nem jár el a barátaival stb. Ez mind nagyon jó, de a probléma nem szűnik meg.

Majd amikor már annyira kezdi zavarni a saját problémája, akkor ráönti és visszamenőleg minden sérelmét elmondja. Ilyenkor a férfi nem érti, mi történt, hiszen persze van gond, de úgy tűnt, jól megvannak. Talán a férfiak többsége jobban tud egy dologra koncentrálni, például a munkájára, hobbijára és valóban jegeli a problémát, mintha nem lenne, míg a nőknek ezer felé járnak a gondolataik és nagyrészt érzelmi alapon viszonyulnak mindenhez.

Persze mikor a nők borítanak, kénytelenek szembesülni, de addigra már annyi sérelem van, hogy nehéz mit kezdeni egy kellemetlenségekkel túlcsordult pohárral. Sok türelemmel kell ilyenkor átszűrni mindkét fél gondolatait, hogy újra tiszta vizet lehessen önteni abba a bizonyos pohárba.

Sajnos a nők általában egyszerre várnak mindenre megoldást és azonnali változást akarnak, itt jön létre az időelcsúszás, mert míg a férfi még csak kezdi feldolgozni a problémát, már azzal szembesül, szinte nincs is idő megtalálni a megoldást.

 

Nem úgy gondolkozik mint én......

 

Ilyenkor jönnek az önismereti csoportok, ahol legtöbb helyen önigazolást kapnak a nők, nem ők a hibásak, párjuknak van alacsony érzelmi intelligenciája, ami abból következik, hogy nem ismeri magát, nem foglalkozik magával. A konzervatív nézőpont szerint az igazi párkapcsolat definíciója két félből lesz: ami belőled hiányzik, azt megtalálod a másikban, és ebben a kölcsönösségben tudtok csak együtt létezni boldogan, nincs más esély.

 

 Salvador Dali: "L'Amour de Pierrot"

 

A másik elmélet, és talán ez a mai felfogásra jobban jellemző, hogy neked egésznek és kb. tökéletesnek kell lenned, hogy legyen valakid...Többek között ez a magyarázat arra, miért van olyan sok egyedül álló ember.

Szerintem az igazság valahol kettő között van. Egyrészt mindenkinek van döntési szabadsága, hogy kivel van - legalábbis a mi társadalmunkban. Tehát nem véletlen, hogy ki van mellettünk, ő az, akivel passzolunk, bármilyen is legyen, tehát amikor róla véleményt mondunk, magunkról is tesszük..Ennek a felelősségét persze mindenki szívesen elfelejti....

A döntés, hogy vele vagy nélküle, mindig a mi kezünkben van, sokszor nem egyszerű a választás és nem csak érzelmi alapon döntünk, ha már például gyerekek vannak (anyagiak stb.)

 

De sose felejtsd el, hogy te döntesz, amikor mérlegelsz, valamerre lerakod a voksodat és onnantól kezdve nem hányhatod a szemére: miért vagyok veled? Hiszen erre a válasz: ez tűnt a körülményeket átgondolva a megfelelő döntésnek. Ilyenkor el kell kezdeni lépéseket tenni komfort érzetünk javítása érdekében.

 

Feldmár az mondja: a jó kapcsolat az, amikor két egészből jön létre a „Mi”. Nem két egyforma ember találkozik ( ilyen nincs), vannak különbségek, másképpen gondolkozunk és látunk dolgokat, de a „Mi” egységért hajlandóak vagyunk mindketten megtenni azt, amit tudunk, nem a másiktól várjuk el a cselekvést. Szerintem ez a „Mi” létrejötte nagyon fontos.

 

Akik a „két egész„ elméletben hisznek, állandóan arra fókuszálnak, hogy ők egészek maradjanak, és ezzel nagyon önzővé válhatnak, tulajdonképpen nem engedik, hogy igazi intim kapcsolat jöjjön létre köztük.

 

Legtöbb nő, amikor leírja, milyen viselkedést vár el egy párjától, önmagát írja le.

 

Fontos tudatosítani, senki sem gondolkozik pont úgy, mint te, de ez nem rossz, és érdemes meghallani, ő mit szeretne hozzátenni a „Mi”-hez.

 

Majd megváltozik értem.....

 

Jönnek az elvárások, amik sok esetben valami sablonnak felelnek meg, amiket vagy romantikus filmekből találnak ki a nők, vagy valami szülői minta adja az ötletet. A gubanc akkor keletkezik, amikor a nők maguk sem tudják, mit szeretnének. Fel se mérik, mennyire reálisak a vágyaik. Nem nagy dolgokat szeretnének, csak hogy milyen jó lenne körbeutazni a Földet egy magángéppel, végül is jó nekik turistaosztályon is:)

Nekik ez a megoldás arra, hogy ne szembesüljenek saját hibáikkal a kapcsolatban. Elkezdik azt képzelni, ha a férfi többször vinne virágot, vagy mennének el vacsorázni, akkor minden megoldódna. Pedig nem.....

Lehet olyan dolgokra vágyni egy férfitől, amit addig nem tett meg, csak akkor ezt tudni kell jól kommunikálni. Szemrehányás nélkül. Ő addig abban a hitben élt, hogy olyannal él, akit nem zavar, ha nem kap virágot. Itt jön az őszinteség... Ha te egy olyan nő vagy, akit az elején is zavart, hogy nincs virág, de nem szóltál, nem adva meg a lehetőséget a férfinak, hogy ő elmondja, mit gondol erről, akkor nincs jogod számon kérni...Van, aki azt mondja: persze, ha neked fontos, veszek virágot, de van, aki ezt nem tartja fontosnak és elkezdi magát átverve érezni. Kezd szorulni a hurok mindkét fél torkán.


Boticelli : Vénusz és Mars

Személy szerint nagyon nem vagyok híve azoknak az önlejfejlesztéseknek, ahol a nőknek folyamatosan azt kommunikálják, bármilyen a pasi, tedd meg ezt meg azt, és megváltozik. Jön a gyertya gyújtás kívánságlistával, mondd azt neki, amit hallani szeretne és akkor majd megteszi, amit te akarsz. Ezek szerint a férfit irányítani kell, de én nem hiszem, hogy jó hozzáállás, ha úgy tekintünk a férfira, mint egy szerencsétlen néma gyerekre, aki nem tudja, mi a jó neki. De majd mi kitaláljuk.

Mindenki cselekvő egy kapcsolatban. Az adok-kapok egyensúlyára érdemes figyelni. A kéretlen tanácsok adása a legjobb szándékkal társítva is kiegyenlítetlenné teszi a kapcsolatot.

A nők többségének amúgy is problémája van azzal, hogy elfogadjon, mert folyamatosan ad. Ennek nyilván rengeteg oka van (törtelemi, generációs, társadalmi), de ha azt fogadják el igazságnak, hogy nekik kell a szerelmüket is irányítani, és csak akkor lesznek boldogok, abból lesz az, hogy folyamatosan adnak, a férfi elfogad, majd egyszer csak a nők benyújtanak egy hatalmas számlát.

Ne ámítsa magát senki, nem önzetlenül adunk akkor, amikor a saját boldogságunkért cselekszünk.

Emlékeztessük magunkat a Mi fontosságára, hallgassuk meg, neki mi lenne a jó és ne kitalálni próbáljuk.

 

Klimt: Csók

Reméljük az, ami nekünk...

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr3711744573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata