Veszekedés vs. Vita a párkapcsolatban 

Minden párkapcsolatban vannak olyan pontok amikben a két fél nem ért egyet. Nem vagyunk egyformák, azt hogy ki milyen módon kezeli ezeket a helyzeteket, mindenki maga dönti el, lehet nem beszélni róla, veszekedni vagy vitaformájában keresni a megoldást. 

Veszekedés, a saját kezeletlen feszültségünk másikon való levezetése

A legtöbb esetben a veszekedés a felgyülemlett feszültség leadása, bármin össze lehet veszni. Ki viszi le a szemetet, ki nem fizette be a csekkeket vagy melyik filmet nézzük meg a moziban. A lényeg, hogy nagy indulattal a be tudjuk bizonyítani a saját igazunkat. Ezáltal mi megkönnyebbülünk. Fájdalmasan, de sikerélményünk lesz pár percre. Sok pár ki is fejleszt ilyen stressz levezető játszmákat a saját maguk számára,amit időről időre megismételnek. Pontosan tudja mi fog elhangzani, mégis ugyanúgy közelíti meg a kérdést. Személyeskedésbe, sértegetésbe megy át ami semmi másról nem szól mint szemrehányásról. Hogy mikor nem elégítette ki az igényeinket a másik, vagyis mit csinált rosszul régebben,amúgy is milyen ember. Nekünk vannak problémáin és ennek minden forrását  a másikban keressük. Meg akarjuk változtatni a másikat. Ilyenkor a megoldáson nem gondolkozunk csak a saját mérgünket adjuk ki.

legy_no_fe_rfi.jpg

A saját fejedről hajtsd el a legyet. (japán közmondás)

 

Érdemes végig gondolni miért vagyunk idegesek? Tényleg azért mert nem viszi le a szemetet? Milyen érzésem van amikor nem teszi meg? Ez az érzés máskor is előjön? Egyenrangúnak érzem magam?

Általában olyan dominancia harcok vannak a veszekedések mögött, mint hogy ki az okosabb, ki a szebb, ki csinál többet. Ez a fajta verseny az érzelmekre is rossz hatással van. Hosszútávon a szexuális életnek sem tesz jót, akkor sem ha az elején ez volt a mozgatórugó. 

Fontos amikor két fél veszekszik ott mindketten résztvevői az adott helyzetnek. Valamiért nem oldják meg a problémát. Vagyis nem akarnak szembenézni a valódi problémákkal...

Nem tudják mit akarnak csak azt mit nem … és így nehéz érvelni.

Veszekedésben közben sok sértés is elhangzik, aminek hosszútávú következményei vannak, ha nem beszélik meg.

Például: Kibírhatatlan a természeted, örülj neki, hogy én legalább elvisellek.

Ez a mondat a verbális bántalmazást is magában foglalja. Később, ha szakításra kerül a sor ezeknek a szavaknak a nyoma hosszú ideig ott maradhat a lelkünkben.

Következő kapcsolatot már úgy fogunk keresni tudat alatt, hogy az lesz a fő szempont, hogy az új partner elviseljen. Ehhez több viselkedési formát választhatunk. Például állandóan provokáljuk, hogy az új párunk bizonyítsa nekünk, hogy tényleg szeret minket.

A másik lehetőség, hogy minden vitát kerülünk és mindig a párunk elvárásának megfelelően viselkedünk. Az első variációban egy megmentőt keresünk a másikban meg alárendelődünk és igyekszünk eltitkolni milyenek vagyunk valójában. 

Mindenkinek meg van a saját árnyoldala és ha a megfelelő társ van mellettünk, akkor ezzel együtt elfogad minket.

Az embereknél eltérő kit mi tesz boldoggá, amit az egyik hibának lát a másik erényként értékelhet.

Valakinek fontos a testedzés ezért minden nap elmegy sportolni; 

Egyik reakció: Miért nem vagy velem inkább és töltünk több időt együtt. Neked csak a külsőd a fontos, egy felületes ember vagy.

Másik reakció: Örül, hogy társának is fontos a napi sport így akár együtt is tudják tölteni azt az időt is. 

Vita, a megoldás keresése közösen

Vitában tudni kell mit akarok és érveket felsorakoztatni. Például: Megint nem vitted le a szemet. E mögött megbújhat, hogy megint nem figyelsz rám, hiszen már annyiszor kértelek… Fel kell tenni magunknak a kérdést, mitől érezném azt hogy jobban figyel rám a másik? A konfliktusban vannak tények, a szemét otthon maradt. A szituációhoz meg mindenkinek meg van a saját érzelme,amit meg kéne tudni fogalmazni. Amikor megértjük a másik motivációját akkor kapunk igazi rálátást a helyzetre és így könnyebben haladunk a megoldás felé. A végső döntést képesek vagyunk együttműködve meghozni, így haladva a közös úton, ami a változáshoz vezet. Az is fontos, ha másiktól kérünk valamit és úgy dönt megteszi, ne akarjuk neki előírni azt milyen módon tegye. Példánál maradva, nekünk az a fontos, hogy teljesüljön a kérésünk, így a szemét nem marad a lakásban. Milyen zsákba gyűjti, mikor viszi ki stb. az az ő dolga. Továbbra sem lesz kedve, de mérgelődve megcsinálja a kedvünkért, annak igazán örülni kell és nem azon ércelődni, hogy nem tökéletesen hajtja végre, úgy ahogy mi gondoljuk, mert az megint valami másról szól… 

Persze  a témától függ, hogy mennyire tudunk rugalmasan hozzá állni a kialakult helyzethez, mert a zsörtölődést a kuka kiürítése közben az ember könnyebben elengedi a füle mellett, viszont ha a kedvünkért  jön el kirándulni és végig puffog annak úgy nem sok értelme van. Ilyenkor a megfelelés játszik szerepet a viselkedésében és nem az, hogy a kedvünkben járjon. Fontos kérdés;

Mi bújik meg a megfelelési viselkedés mögött? Egy újabb vita elkerülése? Tényleg jó ez bárkinek, ha a saját akarata ellenére tesz meg valamit a másik nyomására?

Lehet megoldás ebben az esetben az,ha ő nem szeret kirándulni akkor mással megyünk el vagy egyedül, ezzel tiszteletben tartva a társunk igényét is. Azonban ha életvitelszerűen imádok kirándulni és minden hétvégén erre vágyom, akkor a kérdés, hogy tényleg a megfelelő partner mellett vagyok-e?

Kompromisszumok nélkül nincs jó párkapcsolat, egyenrangú kapcsolatban ezek kölcsönösek. 

Tudni kell magunkról, hogy mi fontos nekünk, mitől érezzük jól magunkat egy párkapcsolatban.

A csiszolódást és a változást nem lehet elkerülni,ez magától megtörténik. Ezeket a folyamatokat a jó viták segítik, és ezáltal az együtt fejlődést. Az, hogyan talál megoldást két ember egy adott konfliktusra sok minden elárul a kapcsolatról. Milyen az intimitás kettőjük között, mennyire tudják elfogadni a másikat. 

fullsizerender.jpg

Vakarj meg engem és én megvakarlak téged. (japán közmondás)

Képesek vagyunk  megadni azt amit szeretne a másik, és ő meg tudja  adni amit mi szeretnénk?

Fontos itt elgondolkozni azon, mi várható el a másiktól, és mi az amit mi szeretnénk? Reálisak-e a vágyaink?         (például: szeretnék tökéletesen  boldog lenni, de  nem vagyok az és ez mind miattad van..…ilyen nincs) 

Egyedül vitatkozni nem lehet. Valaki mindenáron veszekedni akar, azzal nem lehet mit kezdeni. Joga van hozzá, annak miért nem akar megoldást találni több oka is lehet. 

Nem képes az adott problémával szembe nézni, vagy nem tudja elképzelni, hogy van megoldás. Ezért bele sem akar kezdeni annak keresésébe. 

Az speciális eset amikor pszichésen beteg emberről van szó. Ilyenkor fontos  szakember segítségét kérni. Egyedül erre nincs megoldás még akkor sem, ha a sok könyvet elolvastunk egy általunk felállított diagnózissal kapcsolatosan. Objektív látás módot nem tudunk biztosítani. A kapcsolatunk azonban átalakul, beteg és  ápolója közötti viszonyra, ami hosszútávon problémákhoz vezethet. Itt nem az kérdés, hogy mennyire szeretjük a másikat. Egész egyszerűen számunkra ez nem oldható meg egyedül. 

Vannak viták amikor mindenkinek igaza van a saját szemszögéből, a kérdés ilyen helyzetben az mit tehetünk? 

Meg kell próbálni elfogadni a másik nézőpontját, akkor is ha nem értesz vele egyet. Rendkívül fontos ezekről beszélni, mert ha ki van mondva akkor a feszültség csökken. Tudjuk, hogy melyik kérdésben nem vagyunk közös  nevezőn, ettől függetlenül szerethetjük egymást. Tiszteljük a másik a véleményét. 

A kérdés súlyától függ, mennyire hat az életünkre? Amikor együtt vagyunk valakivel, akkor nem lehet minden helyzetben öncélú érdekérvényesítést véghezvinni, mert mi sem vagyunk tökéletesek, sok dolgot tanulhatunk a másik nézőpontja által, ha meghallgatjuk. Nagyon jó, ha megtanulunk jól érvelni és képesek vagyunk beismerni, amikor hibázunk. Ez nem azt jelenti, hogy mártírkodva közöljük, a másiknak van igaza, amikor vesztésre állunk.

A párod a beszélgetés közben rávilágíthat valamire ami számodra is egy új nézőpont lehet. Ehhez kell a nyitottság, hogy érdeklődve figyeljük mit mond a másik, és akarjuk megérteni. A bizalomra is szükség van, hogy a hibázás beismerése ne egy negatív érzést vonjon maga után, hanem  pozitívval társuljon. Igen, összetartozunk, mert megértjük egymást és megtaláljuk a kiutat a nehéz helyzetekből is.

Ki hogyan kommunikál és közli a problémát, sok tényezőtől függ. Milyen környezetben nőtt fel, milyen hatások érték, milyen élethelyzetben él, milyen a lelkiállapotba, és milyen a kölcsönhatás az adott illetővel.A megoldás-orientált kommunikáció mindannyiunk számára fejleszthető. Megfelelő időt és energiát kell rá szánni. Ezt magunkért érdemes megtenni, mert csak akkor tudunk egy párkapcsolatban (de ez az összes emberi kapcsolatra igaz) igazán boldogok lenni, ha önmagunk vagyunk és ezt fel is merjük vállalni. Gondolatainkat az érzéseinkkel összehangolva tudjuk kimondani társunknak azt amit szeretnénk.

Egy pár esetében a gondok megoldása mindkettőjük célja,és ehhez szükséges megnézni ki mivel tud hozzájárulni.

Az egyensúly, a partneri viszony akkor marad meg, ha nem tesszük mérlegre, a másik cselekedete mennyit ér, hanem mindenki elégedett azzal ahogy együtt működnek. 

Magunkkal kell először tisztázni, hogy mit szeretnénk.

Mik a saját egyéni prioritásaink az életben és mik a párkapcsolatban?

Hogyan tudjuk összeegyeztetni elképzeléseinket, vágyainkat azzal akit szeretünk?

A prioritás azért fontos mert egy párkapcsolattal az életünk megváltozik. Tudni kell, mi az amit esetleg elengedhetünk, cserébe azokért a pozitívumokért amit kapunk, hogy a társunk része lesz az életünknek.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr4012620483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata