3 gondolat a Porto 35mm című filmről

Egy kapcsolatban mindkét félnek saját nézőpontja van, ami sohasem egyezik meg teljesen.

A filmben ugyanazokat a jeleneteket mutatják be, hol az egyik, majd a másik fél szemszögéből. Mivel ez egy rövid, egy napos szerelmi történet, nincsenek nagy viták. Mégis jól látszik a különbség, ahogy a valóságban is: egy beszélgetésből más ragadja meg az egyik, mint a másik figyelmét. Ennek több oka is van. Szerepet játszik a magunkról kialakított kép, hogy mennyire akarunk jó benyomást tenni, és hogy a beszélgetés alatt mennyire tudunk figyelni a másikra. Amire a szereplők egységesen emlékeznek, az nem más, mint a közösen elképzelt illúzió, amiben tökéletes az összhang. A harmadik részben ezt mutatják be, kettőjük történetét, a be nem teljesült szerelmek hibátlanságának hangulatával.

 

porto_plakat_1.png

 

Tényleg csak egy nagy szerelem van az ember életében?

Vannak találkozások, amikor kérdések nélkül is megvan az összhang két ember közt. A filmben a szereplők az első találkozásnál érzik azt a bizonyos szikrát. Sors vagy véletlen - ki miben hisz -, hogy újra találkozzanak. Vajon ez mindig így van, ha két embernek találkozni kell, és az első lehetőséget elszalasztják, mint a filmben, akkor jön egy másik? De harmadik lehetőséget nem kaptak, mert vége lett a napnak, jött a reggel és dönteni kellett. A nő vagy azzal a férfival marad, akivel volt, vagy lehetőséget ad az új szerelemnek. Ez mindig egy nagy kérdés: régi vagy új?

A régit ismerjük, ettől van benne valami biztos, annak ellenére, hogy tudjuk, a kapcsolat már nem jól működik. Az újban sok a kockázat, mert lehet, az is elromlik egy idő múlva.

A nő a férjét választja, akivel később elválnak, és ilyenkor jön a múlt illúziója mi lett volna, ha máshogy dönt…, de erre sosincs valós válasz, mert csak az biztos, amit megtapasztalunk magunk mögött. Az a felfogás, ami sokszor az életben is, megjelenik a filmben is: minden kapcsolat elromlik és unalmas lesz egy idő után, és a változtatással még azt is kockáztatod, hogy egyedül maradsz. Ez, ahogy a film is bemutatja, előfordul úgy is, ha nem élsz az új lehetőséggel, hanem azt az utat választod, amit ismersz. Az embernek a tapasztalatai alapján változik a szerelemhez való hozzáállása. Ki mennyire tudja feldolgozni a csalódásait és ezáltal milyen erős páncélt épít maga köré. Minden korban lesznek nem beteljesült szerelmek, csak az okok változnak meg.

Régen a válás lehetősége fel sem merült, a be nem teljesült szerelmek indokaként a családi vagy rangbéli különbségek okozták a bonyodalmakat, mint Rómeó és Júlia esetében...Ma inkább az fordul elő, ha van is lehetőségünk választani, akkor sem merünk. Igaz ez akkor is, amikor felismerjük, nem működik már a kapcsolat és benne ragadunk, vagy nem akarunk felnőni, és csak sodródunk az életünkben.

Kíváncsi vagyok, hogy a mai tizenévesek milyen történetben mesélik el a be nem teljesült szerelmi történeteiket, amikor felnőnek. Hiszen ők már a felgyorsult világhoz tatoznak, ahol természetes a folyamatos változás az élet minden területén. Talán nekik az erős önmegvalósítási vágyat lesz kihívás összeegyeztetni a párkapcsolattal.

Életük prioritási listáján hányadik helyet fogja majd betölteni a család, és vajon milyen lesz a jövő családmodellje?

Ha valaki úgy dönt, mégsem a szerelmét választja, akkor a másiknak örökre boldogtalannak kell lennie?

Néztem a filmet, bemutatták a boldogtalanul bolyongó férfit, és megint felmerült bennem a gondolat, tényleg létezik az, hogy a másik ember döntésétől mi örökre boldogtalanok leszünk? Amikor valaki egy szakítás után nem tud újra boldog lenni, akkor vajon annak az embernek mit jelentett a másik, egy társat vagy egy mentőövet az élethez?

Úgy gondolom, a magunk boldogságáért mi vagyunk a felelősek. Szerelemi csalódás után saját döntésünk, hogy megpróbálunk-e talpra állni, vagy sem. Lehetünk egy életen át áldozatok is, az is kifizetődő lehet, hiszen rengeteg ember szeret megmenteni valakit – hosszú távon azért elég kimerítő vállalkozás, mindkét fél részéről.

Szép film a Portó 35mm.

Nincsenek tökéletes kapcsolatok, csak a gondok mennyisége és annak feldolgozása különbözteti meg egyiket a másiktól. Az biztos, hogy van olyan találkozás, amikor úgy lobban lángra a szikra, hogy megvan a testi-lelki harmónia, egy ilyen társsal könnyebben vehetjük az akadályokat. Viszont a fájdalmas tapasztalatok után elkezdjük félteni a szívünket, ezért fennáll a lehetőség, hogy amikor két egyedülálló ember találkozik, akkor is inkább elmennek egymás mellett.

Te vajon mennyire kockáztatod a szívedet a boldogságodért?

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr5112643977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata