3 jel, hogy a szóbeli bántalmazás jelen van egy kapcsolatban

 

A szóbeli bántalmazást nehezebb tetten érni és bizonyítani, mint a fizikai társát. Ma sokan még azt is jogosnak érzik, ha kapnak egy pofont a társuktól. Több nőt megkérdeztem, akik elmesélték, hogy igen, van olyan helyzet, amikor jogosnak érzik, ha valaki veréssel vezeti le rajtuk azt a feszültséget, amit szerintük az ő hisztijük váltott ki. Ezt a gondolatot olyanok is magukénak vallják, akiket még nem bántottak. Amíg ez a felfogás van a köztudatban, még nehezebb felhívni a figyelmet arra, mit jelent az, amikor az embert szavakkal veri valaki.

A testi sérülés látványos, az esetek nagy részében napokig vagy hetekig nyoma marad, mégis sokszor a környezet és az áldozat is szemet huny az ilyen esetek felett. A testi sérülés jobb esetben nyomtalanul meggyógyul, a tartós lelki terror nem ilyen, az elvezethet oda, hogy eltűnik az önbizalmunk és szinte minden gondolatunkat megkérdőjelezzük. Ezáltal folyamatosan szükségünk lesz egy külső megmondó emberre, ezt a szerepet a bántalmazó tölt be, ezáltal irányítva minket. A fizikai bántalmazást általában előtte és utána is lelki terror kíséri. Azonban a lelki bántalmazás fennállhat testi bántalmazás nélkül is. Egyaránt előfordul férfiak és nők esetében is.

Fontosnak tartom elmondani, aki így viselkedik egy kapcsolatban, az biztosan valamifajta pszichés betegséggel küzd, ami természetesen nem menti fel az alól, amit csinál. Számára a megoldást egy szakember segítsége jelentheti.

 

 

Amikor valaki kilép egy ilyen típusú kapcsolatból, a lelki sebei mélységétől is függ, hogy milyen hamar tud talpra állni. A környezete támogató ereje is fontos. Szerintem a múlt elfogadása jelenti a legnehezebb kihívást egy ilyen történetben. Segít, ha tudatosítani tudjuk, nem mi vagyunk a gyengék, akiket szándékosan bántottak. Ezáltal csökkenthető a bosszúvágy, hogy megtoroljuk azt, amit velünk tettek.

Amíg a saját haragunkat nem sikerül a helyére tenni magunkban, és a fókuszunk folyamatosan a múlton van, addig nem tudunk haladni az életünkben. Ilyen helyzetben legtöbbször nem kapjuk meg a saját igazságunk elismerését olyan formában, hogy a bántalmazó bocsánatot kér és elismeri a hibáit. Az elégtétel az lesz, amikor már semmilyen szinten nem tud ránk hatás gyakorolni. A megoldás bennünk van, de a súlyosabb esetekben ezt csak szakember segítségével lehetséges elérni.

Nehéz felismerni az ilyen helyzeteket, és hosszú idő után magunknak beismerni sem könnyű, hogy milyen körülmények között élünk. 

Amikor ez tudatosul, onnantól van a kezünkben a változtatás lehetősége…

 

erdo_u_t.jpg

 

Interjúrészlet Patricia Evans: Szavakkal verve című könyvéből

 

Egy szóbeli bántalmazó felesége vagyok.

Mióta házasok?

Negyvenkét éve.

Mikor ismerte fel, hogy férje szóbelileg bántalmazó?

Úgy harminc év után.

És úgy döntött, hogy marad?

Igen. De azt hiszem a nehezebb utat választottam.

 

Megismerve magunkat önbizalomra teszünk szert, ki merjük fejezni az érzéseinket anélkül, hogy félnénk a reakciótól. Mikor tudjuk, hogy egyenértékűek vagyunk a partnerünkkel, akkor nem kerülünk ilyen helyzetbe többé. Ha valakinek ez nem egy természetes állapot, annak több oka is lehet, gyerekkori élmények vagy későbbi csalódások. Előfordul, hogy mi bántunk meg valakit, és van, hogy minket bántanak meg. Egészséges körülmények között felismerjük és meg tudjuk beszélni a másikkal, hogy mi okozza a problémát.

 

 Nem mered elmondani a véleményed, mert neked sosem lehet igazad

Sokszor van olyan érzésed, hogy bele sem kezdesz abba, amit szeretnél, mert rögtön le vagy hurrogva, ezért meg sem próbálod elmondani, mi az, amire vágysz, vagy mi az, ami rosszul esik. Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni: Más helyzetben is előfordult, hogy azt érzed, nem fejezheted ki az érzéseidet?  Ez a kapcsolat elejétől kezdve így volt?

 

kame_leon.jpg

 

Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni. (Szabó Magda)

 

 

Az érzéseinknek akkor félünk hangot adni, ha az intimitás sérült a párkapcsolatban. (Ennek oka nem minden esetben bántalmazó kapcsolat)

Bántalmazás esetében a másik fél folyamatosan becsmérel, amit több formában is megtehet.

Például állandóan a mi vélt vagy valós hibáinkon viccelődik, teszi ezt akár társaságban vagy négyszemközt. Ha ezt megpróbáljuk kikérni magunknak, a következő válasz kapjuk:

Te nem érted a viccet, vagy olyan érzékeny vagy.

Másik példa: Felöltözünk egy családi eseményre a szerintünk legcsinosabb ruhánkba és a másik közli: úgy nézel ki, mint a kötözött sonka. 

Vagy: ez a ruha nem az alkalomra való, ha lenne egy kis eszed, te is tudnád. 

(Abban az esetben, ha így is van, tehát a ruha nem az eseményre való, a verbális bántalmazás megtörténik, a hangsúlyból és a mondat stílusából teljesen egyértelmű, hogy a másik fél nem partnerként tekint ránk.)

 

Azok, akiknek az az igénye, hogy mindig igazuk legyen, valójában erős kisebbségi érzéssel rendelkeznek, és ezt azzal ellensúlyozzák, hogy társukat alattvalóként a saját uralmuk alatt tartják, ezzel biztosítva maguk számára azt az érzést, hogy egy ember biztosan van a világon, akinél ő okosabb, erősebb és különb.

 

Igazából azért nehéz tetten érni ezeket a helyzeteket, mert még logikusnak is tűnhet, hogy ha nem tetszik a ruhánk a másiknak, akkor ezt megmondja.

A lényeg az, hogy ezt milyen formában teszi, mennyi tisztelet van a hangjában, és mi a célja azzal, amit mond. Tényleg neked akar segíteni, vagy csak a saját akaratát akarja érvényesíteni a te önbecsülésed rovására? Vannak-e kompromisszumok, vagy ez minden esetben olyan harc, amiben úgysem győzhetsz, mert mindig van olyan érv, amivel ő engedelmességre kényszerít? Minden kérdésnek több nézőpontja van, mindkettőtöknek lehet igaza, de egy egyenrangú kapcsolatban ezt tiszteletben tartva hoztok döntés, ami alapján létrejönnek a kompromisszumok. 

Nem azért vagy vele, mert szeretnél, hanem mert azt érzed, nem vagy képes nélküle élni

Sokan úgy gondolják, az a nagy szerelem, amikor azt érezzük, nem tudunk a másik nélkül élni... Számomra ez furcsa, van ebben valamiféle rabság érzés, hiszen a mondatban nincs benne az, hogy szabad választásunkból vagyunk a párunkkal. Számomra az a jó kapcsolat ismérve, hogy nem akarunk egymás nélkül élni. Tudunk, csak jobb együtt, mint külön… Hosszabb kapcsolatokban kialakul a komfort zóna, egy erős kötödés és a megszokás. Önmagában nem feltétlenül a kapcsolat jó vagy rossz jellegét mutatja, ha kötődünk valakihez, hanem azt, hogy régóta része az életünknek és hatással van ránk.  A kapcsolat milyenségét nem a kötödés erőssége, hanem a minősége határozza meg.

 

me_hek.jpg

 

A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van. (Talmud)

 

Például amikor a párunk folyamatosan azt sugallja, nem lennénk képesek nélküle élni… 

Indokként szerepelhet: sosem tudnál annyit keresni, hogy eltartsd magad. Vagy: örülj neki, hogy én elvisellek, senki nem viselne el egy ilyen önző, hisztis, unalmas - vagy lehet sorolni a jelzőket… - embert.

Mindez az ő véleménye, mégis elhiteti velünk, hogy a világon mindenkié. Nem véletlen az a rendszer az ilyen zsarnokoskodó embereknél, hogy igyekeznek elzárni a társukat a külvilágtól, hogy ne is legyen lehetősége más emberek véleményét meghallgatni. Persze mindezt úgy tálalva, hogy ez a te érdeked is, hiszen rajta kívül mindenki más butaságot mond. Kívülről úgy tűnik, kedves emberek, másokkal segítőkészek. Minden mérgüket és dühüket akkor adják ki, amikor kettesben maradnak párjukkal, ezáltal nehéz bizonyítani, mi történik ilyenkor.

 

A másik verzió az, amikor valaki az áldozat szerepében tünteti fel magát, és azt sugallja, ő nem lenne képes élni nélkülünk, ezáltal érzelmileg zsarol, hogy ne hagyjuk el.

(Ezek nehéz helyeztek, aki ilyen eszközöket használ, nem látja a kiutat saját helyzetéből.)

 

Gyakori mondatok ilyen esetben: 

Nélküled mi lenne velem, az utcára kerülnék! Ha nem szeretnél, én abba belehalnék! Vagy: ha elhagysz, sosem találok majd mást! Ennyi idő után te nem hagyhatsz el, ebben a korban kit találok? Mit gondolnak majd rólad az emberek, ha elválsz és elhagyod a családodat! (Az emberek normális esetben nem a gyerekeiket akarják elhagyni, hanem az addigi társukat.)

 

Erős érzelmi nyomás esetén nehéz tisztán látni és döntést hozni, vajon meddig tart a mi felelősségünk a másik boldogságáért. Tényleg rossz emberek vagyunk, ha nem engedünk az érzelmi zsarolásnak?

 

Kérdés, mennyi boldogság lehet egy olyan kapcsolatban, amibe az egyik fél bele van kényszerítve…

Elhiszed, hogy jogod van boldognak lenni egy párkapcsolatban? 

Egyenrangúnak érzed magad?

 

Amikor azt érzed, egyedül rajtad múlik a kapcsolatotok javítása 

 

A párkapcsolat szóban benne van az, hogy pár, tehát két ember. Elrontani sem lehet egyedül. Ha folyamatosan azt a nyomást érzed a kapcsolatodban, hogy mindenért te vagy a hibás, az gyanús...

 

sa_rgabarack146136.jpg

 

 Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot. (Dita Von Teese)

 

Tipikus mondatok:

Ha te értenéd a viccet, nem veszekednénk annyit…

Ha te jobban törődnél magaddal, akkor többet szexelnénk…

Neked magaddal van bajod, azért nem vagy boldog…és egy ilyen emberrel senki sem tud az lenni…

Ilyenkor beletolnak egy olyan helyzetbe, ahol elkezded magadban keresni a hibát.

Az ember agya átáll arra, hogy ő a rossz, és elkezdődik a megfelelési kényszer, aminek sosincs vége.

Mindig jön egy újabb kifogás, és a bántalmazó számára a kapcsolat javításáért tett kísérlet ki is merül abban, hogy ötletekkel halmoz el, mi az, amin neked változtatni kéne. Arról szó sem esik, hogy ő miben lehet hibás.

Elhiteti, baj van veled, és érveket is sorol…

Mindenki tudja, hogy humoros emberekkel kellemesebb együtt lenni, de mi van, ha az ő humora az, ami nem megfelelő? 

 

Veszekedni nem jó, azonban ha nem tartja természetesnek, hogy te is elmond a véleményedet, akkor az nem egy kiegyensúlyozott kapcsolat.

És igen, bizonyára mindenki rendelkezik hibákkal, de a kritizálás mellet milyen eszközökkel segít neked a megoldás keresésében? 

Az önbizalmad eltűnik, és elkezded kerülni a konfliktust, magadban tartani a feszültséget. Akkor is ráveszed magad a szexre, ha nincs kedved hozzá. Próbálod megtalálni magadat, javítani azon, amin tudsz.

De hol van ebben ő? 

Igen, van, hogy jogos a kritika, de aki a társunk, azzal közösen találunk megoldást.  http://varazsfuvola.blog.hu/2017/06/26/veszekedes_vs_vita_egy_parkapcsolatban 

Ő miben tud segíteni, mit tud hozzátenni a változáshoz, ami ahhoz kell, hogy mindkettőtök számára megfelelő legyen a kapcsolat?

Azt is érdemes végiggondolni, milyen következményekkel jár, amikor magunkban tartjuk a feszültséget, nem mondjuk ki, amit gondolunk, érzünk.

Mi az, amit adunk egymásnak a kapcsolatban, és megéri-e az, amivel ez együtt jár?

 

Hullámvölgyei minden kapcsolatnak vannak, a mai világban a stresszt és a felgyülemlett feszültséget sokszor a legközelebb álló emberen vezetjük le. Érdemes figyelni a saját szavainkra, hogy olyan érzéseket fejezzünk ki velük, amit szeretnénk. És a társunkkal is célszerű megosztani, amikor valamivel megbánt, ahelyett, hogy évekig hordozzuk magunkban a fájdalmat.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr1912651481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata