3 lelkiállapot, amitől magányosnak érezheted magad

 Eltérő, hogy ki mit ért magányosság alatt, hiszen különbség van érzelmi és fizikai magány között. Sokszor hangzik el: ahhoz, hogy megismerd magad, tudnod kell egyedül lenni. Szerintem mindenki a saját útját járja, nincs olyan ember, aki ne ismerkedne magával az élete folyamán. Van, aki ezt tudatosan teszi, van aki ösztönösen él, valaki meg sodródik, de a tapasztalatokat senki sem kerülheti el, és ezáltal azt sem, hogy új dolgokat tanuljon magáról.

so_1.jpg

Talán az arányok igazán fontosak, mert a tudatosításhoz szükséges az egyedüllét, azonban a fejlődéshez szükséges az interakció, ahhoz pedig kellenek az embertársaink. Egyaránt magányosnak érezheted magad akkor, amikor nincs társad, vagy egy párkapcsolton belül is.

 Engem senki sem ért meg 

 Legtöbben kamaszkorunkban találkozunk először azzal az érzéssel, hogy senki nem ért meg minket. És ki mások lennének, akik nem értenek meg minket, mint a szüleink. Elkezdünk lázadni, a saját határainkat keresni. Ki vagyok én? Keressük a magunk törvényeit, és ennek a mottója: „Senki ne akarja nekem megmondani, hogy mit kell csinálni!” 

Szeretnénk különbözni a szüleinktől, a leválást ilyenkor abban éljük ki, hogy például később érünk haza, mint a megbeszélt időpont. Sok mindentől függ, kinél mennyi ideig és milyen módon mutatkozik meg ez a lázadás: a gyerekkori tapasztalásoktól, a szüleinkkel való kapcsolattól, attól, hogy nekik egymással milyen a kapcsolatuk, hogy van-e testvérünk vagy egykék vagyunk. 

Kamasz szemmel még bele sem gondolunk abba, nekik mik lehetnek az indokaik arra, amit szeretnének velünk betartatni. Ellenkezünk, sokszor gondolkozás nélkül, és ebben a korban nincs is ezzel baj. A családi kötelékekből kitörve inkább a barátok felé fordulunk. Megtapasztaljuk az első szerelem érzését. Elvárható tempóban zajlik a lelki fejlődésünk. Huszonéves korunkra rendeződik a kapcsolatunk a szüleinkkel, és megtaláljuk a saját eszközeinket a határaink megtartására. 

 Elvben mindez így történik, ám sokunknak ez nem így sikerül…..

Talán ez is szerepet játszik abban, mikor felnőtt korunkban is ránk tör ez a fajta érzés. A lelkünk visszarepül tizenéves állapotában, és pont úgy kezdünk el viselkedni, mint tinédzser korunkban. Dacosak leszünk, és haragszunk a világra.

Ilyenkor próbáljuk meg végiggondolni, hogy meg tudjuk-e fogalmazni pontosan, amit szeretnénk? Mennyire van valós hatásunk arra, amire vágyunk? Illetve milyen formában kommunikáljuk a környezetünknek az elképzeléseinket. 

Segít, ha leírjuk a gondolatot úgy, ahogy ezt másoknak elmondanánk. Olykor az ember gondol valamire, de szavakkal mégsem ugyanazt fejezi ki. És olyan is van, hogy valaki mást ért egy adott szó alatt. 

leve_l.jpg

 Engem senki sem szeret

 

Az az érzés, hogy senki sem szeret minket, gyerekkorunkból lehet ismerős minta, pont olyan érzés, mint mikor nem kaptunk meg azt, amire nagyon vágytunk. Lehetett ez egy rágógumi, játék vagy bármi más. Egy szempillantás alatt öntötte el a szívünket a világvége hangulat, és keserves sírásban törtünk ki. Gyerekként azonban hamar túllépünk a saját fájdalmunkon, és akár egy óra múlva már önfeledten tudtunk nevetni. Ebben persze segít az is, hogy ekkor még másképp érzékeljük az időt. Ezt a képességet később valahogy elveszítjük, és életünk mélypontonjain újra eluralkodik rajtunk az érzés, hogy senki sem szeret minket. 

Van, hogy a szerelmünkkel vesztünk össze, és van úgy, hogy egy baráttal. Rögtön elfog az érzés, ha ezt megcsinálják velünk, akkor biztos nem vagyunk szerethetők. Furcsa mód az ember agya képes úgy fókuszálni egy dologra, hogy teljesen kizárja, lehasítja a többi információt. Ténynek érezzük azt, ami a pillanatnyi állapot. 

Próbáljuk végiggondolni, hogy kik azok, akikről azt gondoljuk, nem szeretnek! Rajtuk kívül van más a környezetünkben, akiről tudjuk, szeret? Kik azok az emberek, akik a mi szívünknek fontosak? 

Ha valamilyen oknál fogva épp tényleg senki sincs körülöttünk, és ez bánt minket. 

Gondoljuk végig, miért félünk közel engedni magunkhoz az embereket. Napjainkban szinte mind találkozunk más emberekkel. A munkahelyen, a boltban, ha van, a hobbink kapcsán, a családunk révén. Tehát a lehetőség megvan arra, hogy az ember intim kapcsolatokat alakítson ki, ha szeretne. 

Ami szintén fontos, hogy miért gondoljuk magunkról, hogy nem vagyunk szerethetők? Vagy ellenkező oldalról megközelítve, mit gondolunk, miért vagyunk szerethetők?

 Amikor azt érzed, nincs erőd másokhoz 

 Olykor az ember annyira el van foglalva a saját bajaival, vagy épp van egy olyan emberi kapcsolata, ami minden energiáját felemészti, hogy ebben az állapotban elkezd begubózni, és távolodni az emberektől. A saját kínjainkon kívül nem tudunk befogadni mást, ezzel viszont egy olyan spirálba keveredünk, ami egyre húz lefelé. A problémára fókuszálunk, és nem találunk megoldást. Előjön az érzés, hogy nincs választásunk. Szenvedni kell, de valahogy mégis túl kéne élni. Tehát iszonyatos energiát kezdünk fektetni abba, hogy stabilizáljuk a helyzetet. Van, aki azt az utat választja, hogy megpróbál nem tudomást venni a problémáról, ezért kerül másokat, hogy véletlenül se kelljen beszélni róla. Van, aki egyedül analizálja ugyanazt a gondolatot újra meg újra, pontosan ugyanúgy, vagy egy-két változatban. 

Olyan ez, mint mikor úszás közben örvénybe kerülünk, és minél jobban kapálózunk, annál jobban húz le a víz a mélybe. Ha kicsit meg tudunk nyugodni, akkor lehetőségünk van kiúszni az örvény fogságából.

o_rve_ny_2.jpg

„Egy nagy levegővel meg kell várni, míg az embert ledobja és visszahozza az örvény. Az örvény egy olyan tölcsér, amelynek egyik része szívja, másik része pedig kidobja azt amit leszívott. Tehát egy spirál alakban lefele, majd spirál alakban felfele mozgó víz. Meg kell várni, hogy az örvény lerendezze ezt saját magától. Ez nem tart tovább 20-25 másodpercnél, ezt ki lehet bírni˝ – tanácsolja Tarr Mihály.

(http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/08/02/ezert_ne_furodjon_banyatoban/)

Amikor azt érzed, nincs erőd másokhoz, gondolj arra, ha képes lennél egyedül megoldani a gondot, már megtörtént volna. Lehet, hogy a megoldáshoz egy új nézőpontra van szükséged. Keress akár egy szakembert vagy egy barátot, akiben megbízol.Van olyan ember körülötted, akinek adsz a szavára, és tudod, nem ítélkezik a gondjaid felett? 

Miért érzed azt, hogy erő kell másokhoz? Nem lehetsz most te, akinek szüksége van energiára?

Az emlékek segítenek ilyenkor. Gondolj vissza arra, hogy segítettél-e már valakinek, aki reménytelennek látta egy helyezt megoldását. Ha igen, máris érzed, nem vagy egyedül! Másoknak sem sikerül mindig egyedül megoldani a dolgokat, és ennek tudatában te is bátrabban kérsz segítséget.  

A magány érzése akkor tör ránk, amikor a kapcsolatrendszerünkben valami zavar keletkezik az intimitásban. Az intimitás és a bizalom pedig nem csak a párkapcsolatinkban fontos, hanem a barátságainkban is. Ennek egyik feltétele, hogy meg tudjunk bízni a másikban. A magányosság érzése abból is adódik, hogy úgy érzem, senki sem hasonló hozzám, ezáltal nem tudok kapcsolódni a többiekhez.

Egyszer egy riportműsorban hallottam, azt mondta a vendég, szerinte az emberek úgy tudnak igazán kapcsolódni, ha elmesélik egymásnak a bajaikat. Ezen sokat gondolkodtam, hogy tényleg a negatív tapasztalásaink révén kapcsolódunk? 

Akkor miért ne lehetne ugyanúgy a pozitívval is? Bár tény, valahogy könnyebben kezdünk panaszkodva egymásra találni, aminek lehet az a kimenetele, hogy együtt sajnáljuk magunkat. Lehet, hogy ezzel megszüntetjük a fizikai magányt. Pozitív fordulat mégis akkor tud bekövetkezni a hangulatunkban, ha együtt találjuk ki, mi a megoldás arra, hogy jobban érezzük magunkat. Sokszor már az is sokat segít, ha elmondjuk valakinek, mit érzünk. Olykor épp úgy tudjuk tovább vinni a fejünkben lévő gondolat fonalát, hogy szavakba foglaljuk, és így új értelmet nyer. Az erődet akkor kapod vissza, ha nem elfojtásra használod, hanem olyan dologgal próbálkozol, amivel eddig még nem. Ebben pedig a segítségedre lehetnek mások, és közben lehet, te is pont azzal segítesz nekik, hogy valamit elmesélsz, amit neked már sikerült megoldani! 

 Téged mi zökkentett ki, mikor legutóbb magányosnak érezted magad?

http://varazsfuvola.blog.hu/2017/11/19/3_jel_ami_arra_utal_hogy_ujra_keszen_allsz_a_szerelemre

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr5012683593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata