3 javaslat, hogy tudd tartani a saját határaidat

Emberi kapcsolatainkban az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a saját elképzeléseink és a környezetünk vélt vagy valós elvárásai között, legyen szó párkapcsolatról, barátságról vagy munkahelyi kapcsolatokról. A magunkról alkotott kép folyamatosan változik. Gyerekkorunkban gyorsabb ütemben, majd felnőttként különböző tapasztalások alapján beazonosítjuk magunkat, hogy milyenek is vagyunk, és ezt tényként kezdjük kezelni.

Ebben segít a környezet is, a hosszú párkapcsolatban eltöltött idő, régi barátságok, vagy megszokott munkahelyi viselkedési minták, melyek mind visszaigazolnak egyfajta képet magunkról.

Amíg komfortosan mozgunk az általunk és a környezet segítségével kialakított szerepekben, addig minden jól működik. 

Amikor elkezdjük kényelmetlenül érezni magunkat, és változtatni szeretnénk, akkor jönnek a konfliktusok. 

Tudj nemet mondani!

Ez a szó az elsők között szerepel, amit gyerekként megtanulunk.

kati.jpg

Kép: Pinterest 

Akkor mégis miért félünk sokszor nemet mondani?

Emögött a viselkedésiforma mögött megbújhat a megfelelési vágy, és az is, hogy arra vágyunk, szeressenek minket. Valamikor rögzült bennünk, ha nem teszem azt, amit mondanak, akkor nem vagyok szerethető. Tehát nem választjuk külön a pillanatnyi cselekedetet attól, hogy engem lehet-e szeretni.

Például: nagyon fárasztó napod volt, és érzed, sok benned a feszültség. Valaki – a párod vagy valamelyik barátod – felhív, és el szeretné panaszolni a gondjait.

Te ilyenkor igent mondasz és végighallgatod? Ha igen, gondold végig, miért teszed? 

A válasz az: mert szeretnék segíteni.

De tényleg tudsz úgy segíteni, hogy közben azt érzed, a saját energiakészleteid kimerültek?

Neked szokott segíteni egy probléma megoldásában, ha egy hasonlóan kimerült emberrel találkozol, aki szintén éppen a túlélésért küzd?

Tapasztalatom alapján ilyen helyzetekben a legtöbb, ami történik, hogy kibeszéljük a dolgot, ami több, mint a semmi, de érdemi megoldás ebből nem születik. Mindenki a saját problémakörén gondolkodik, és a végén a maradék energiánk is eltűnik.  Természetesen a témától is függ, hiszen vannak helyzetek, amikor vészhelyzet áll elő, és tényleg sos szüksége van rád a másiknak. 

Az összes többi helyzetben viszont gondolj arra, hogy akkor tudsz adni, ha van miből. És ha nincs, akkor a másik csalódott is lesz, mert nem tudsz úgy figyelni rá, ahogy szeretnél.

Minden emberben van arra irányuló vágy, hogy jó legyen. Csakhogy arról, milyen is a jó emberi viselkedés, eltérőek a gondolatok. 

A diktátoroknak vagy a nárcisztikus személyeknek is megvannak az ideái, amik általában pont olyan rózsaszínűek, mint azoké, akiket éppen leigáznak. A különbség az, hogy a vágyálmukat  milyen eszközökkel gondolják megvalósítani. Egy 5 éves gyerek tudja, hogy lopni, csalni, hazudni csúnya dolog, segíteni, kedvesnek lenni, adni pedig jó dolog. 

Cselekedeteinket azonban az is meghatározza, hogy milyen szándékból tesszük. Ha csak azért segítünk, mert jó emberek szeretnénk lenni, abban a másik szereplő nincs benne. Ráadásul nem vagyunk igazán a segítségére, mert tehernek éljük meg a feladatot, és közben nem vagyunk őszinték.

Meg tudod engedni magadnak, hogy inkább őszinte legyél, mint “jó ember”, ha nincs erőd valamihez?

Tudj igent mondani!

A másik eset, amikor különböző hatásokra annyira leszűkítjük a saját mozgásterünket, hogy szinte mindenre nemet mondunk, ami nem tartozik bele az általunk szabott keretekbe. Ahelyett, hogy mérlegelnénk, a kérdés pillanatában van-e kedvünk, lehetőségünk igennel válaszolni, automatikusan jön a biztos „nem” felelet. Ilyenkor vész ki az életünkből a spontaneitás. 

Például amikor rengeteg munkánk van, és azt érezzük, nem engedhetjük meg magunknak a lazítást, minden szórakozástól elzárkózunk, pedig a kikapcsolódásból újra feltöltve tudjuk folytatni a munkát. 

Vagy amikor a párkapcsolatunkban van valami bizonytalanság, amivel nem nézünk szembe, inkább a munkába temetkezünk, és semmiféle szórakozást nem engedünk meg magunknak, nehogy kísértésbe essünk egy váratlan találkozással.Pedig az biztosan nem segít, ha arról győzködjük magunkat, nincs más lehetőség, miközben az is előfordulhat, hogy pozitívan sül el, ha másokkal találkozunk, mert rájövünk, milyen értékes ember, aki velünk van. 

Te mennyire tudsz igent mondani a jó dolgokra bűntudat nélkül?

Különbséget tudsz tenni, mikor mondj igent és mikor nemet?

Ne keverd össze a munkahelyeden, a barátaiddal és a párkapcsolatodban fennálló konfliktushelyzeteket

Az élethelyzeteink változatosak, ezért nem lehet ugyanazokat a forgatókönyveket használni minden helyzetben. 

Például egy munkahelyen, ha a főnökünk a saját munkája egy részét velünk csináltatja meg, majd ő aratja le a babérokat. Nem biztos, hogy a szembesítés a legjobb megoldás, kivéve, ha bevállaljuk annak a lehetőségét, hogy munkahelyet váltuk. 

Ha az egyik kollégánk csináltatja meg velünk különböző indokokkal a feladatokat, vele közölhetjük, nem végezzük el helyette a munkát. Lehet hogy mérges lesz, de nagy valószínűséggel tovább keresgél, amíg talál valakit, aki megcsinálja a munkáját. A legrosszabb, ami történhet, hogy saját magának kell elvégezni a feladatot.

Ha egy barátunk él azzal a lehetőséggel, hogy folyamatosan szívességet kér, hiszen mi úgyis igent mondunk mindenre, ott egy egyszerű “nem” kevés. Ha meg szeretnénk tartani a barátságot, indoklásra van szükség. Divatos az energiavámpír kifejezés, de ahogy a vámpíros filmekben is lenni szokott, van, aki élvezi, ha ő a táplálék, mert ő maga is vámpír akar lenni. Magamon is éreztem, hogy amikor nem figyelek az egyensúlyra, és túl sokat adok, valahonnan rögtön vissza is veszem.

deneve_r.jpg

Kép: Pinterest 

A kisdenevérek között vannak növényevők, amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak, halevők, vérszívók, de többségük rovarevő. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Denev%C3%A9rek)

Mindenkivel előfordul, hogy néha “szívja a másik vérét”, a kérdés az, milyen gyakran?

Szerelemben és az együttélés során is mások a határok, ott mosódnak el a legkönnyebben, észrevétlenül. A párkapcsolatnak megvannak a különböző szakaszai, kezdve a szimbiózis érzésétől odáig, amikor magunkat újradefiniálva találunk egymásra. Ez egy természetes folyamat, ami ha bekövetkezik, nem jelenti feltétlenül a kapcsolat romlását. Például önálló programokara kezdünk vágyni.

A kérdés, hogy ezt milyen körülmények között tesszük, és hogyan kommunikálunk ebben az időszakban. 

Mennyire tudod elfogadni, ha a másiknak igénye van saját időtöltésre?

Tiszteletben tartod-e a hobbyjait, a barátait?

Minél közelebbi valakivel a kapcsolatunk, annál könnyebben borulnak fel ezek a határok, sokszor semmiféle rossz szándék sincs egyik félben sem, csak egyfajta játszma zajlik kettőjük között. Mindenki megszokta az adott szerepét, amivel azonosul, és az agyunk elhiteti velünk, hogy ez így normális. Egészen addig, amíg valamelyik félben meg nem születik az igény a változásra. 

Amikor azt érzed, valamiért nem sikerül tartani a saját határaidat, először rendszerint az önsajnálat tör fel…Aztán gondolod végig, hányszor érezted magad nagyon jónak és segítőkésznek ezekben a szituációkban. Vagy volt olyan érzésed, te mennyivel jobb ember vagy, mint a másik?Többek között ezek az érzések, amiket nyerhet az ember, ha mindig enged a nyomásnak, lehet az egy mézes-mázos vagy erőszakosabb kérés.

A megoldáshoz vezető út az, hogy merjünk dönteni!

Tegyünk különbséget a különböző kapcsolataink között. Az egyik leggyakoribb jelenség, mikor összekeverednek a szerepek. 

Hirtelen olyan módon kezdünk reagálni egy helyzetre a munkahelyen, mintha a szerelmünkkel vitatkoznánk. Vagy pont fordítva, a párunkkal beszélünk olyan kimért hangon, mintha a munkatársunk lenne. 

Például, mikor a munkatársunk századszor is megkér valamire, a mi válaszunk pedig így hangzik: te nem becsülsz meg, mindig kihasználsz, pedig én mindent megteszek, hogy neked jó legyen. 

Vagy amikor a párkapcsolatunkból hiányzó tiszteletet, figyelmet a barátainktól várjuk el.

Például figyelmességből meghívjuk moziba, majd utána, ha ezt nem követi hosszas hálálkodás, akkor kiborulunk, hogy ő sem becsüli meg eléggé a mi figyelmességünket. 

Nehezen tudod érvényesíteni az életed valamelyik területén azt, amit szeretnél?

Figyeld meg, milyen bánásmódra vágysz! Te ezt mennyire adod meg másoknak?

A te viselkedésedben van-e valami, amit a másik félreérthet?

A kapcsolat jellege milyen változásokra ad lehetőségeket? 

Te mennyire tiszteled azt, aki átlépi a határaidat? Érzed-e, hogy joga van hozzá? 

A családunkon kívül minden kapcsolatunk választható, felbontható, csak más-más következményekkel jár. Sosem véletlenül alakulnak ki az adott helyzetek, érdemes tanulni a negatív szituációkból is. 

a_rnye_k.jpeg

Az egyik legnagyobb segítség szerintem az, ha elengedjük azt a gondolatot, hogy az emberek jók vagy rosszak. Így magunkhoz is kicsit rugalmasabban tudunk hozzáállni, és bűntudat nélkül helyezzük magunkat előtérbe, amikor szükséges, míg máskor önzetlenül tudunk segíteni. Az arányokat jól eltalálva kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat tudunk felépíteni. Ahol éppúgy jelen vannak a gyengeségek, mint az erősségek, csak különböző formában. Ezáltal hatékonyabbak lehetünk a munkahelyen és a baráti, szerelmi életünk is testreszabottabb és örömtelibb lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr7812702653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata