3 ötlet, hogyan uraljuk a gondolatainkat

Sok helyen lehet olvasni, milyen fontos az, hogy mit gondolunk. Különböző technikák vannak arra, hogyan irányítsuk a gondolatainkat, hogy minél boldogabbak, gazdagabbak és elégedettebbek legyünk. Nem könnyű, mert bizonyos lelkiállapotban semmi erőnk nincs ahhoz, hogy erre oda tudjunk figyelni. Ha egy kis erőt érzünk magunkban, itt van három ötlet arra, hogyan cselezzük ki az agyunkat.

Figyelemelterelés

bob_e_s_bobek.png

Az egyik, ami jól működhet, az, ha egész egyszerűen megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni egy meghatározott időre a problémát. Azt mondjuk például, egy napig csak olyan dolgokkal foglalkozunk, ami számunkra kedves. Ha nem élet-halál kérdésről van szó, akkor többet nyerünk, ha adunk az agyunknak 24 óra szabadságot, mintha a görcsös gondolkodással leterhelnénk.

Ezen a napon olyan dolgokat csináljunk, ami feltölt, lehet a sport, a meditáció, egy buli, filmek. Lehetőleg olyan elfoglaltság, amiben nem kell sokat gondolkodni. Ha ezt sikeresen tudjuk megvalósítani, akkor tudatosítsuk, hogy ez az időszak csak 24 órára szól. Ez azért fontos, mert így talán sikerülhet elengedni azt gondolatot, hogy most nem azt csinálom, amit kéne. Ez szintén az agyunk játéka, hiszen kipihenten sokkal hatékonyabbak vagyunk. Aznap mással se beszélgessünk vagy kérjünk tanácsot az adott élethelyzetről. 

Ha valaki nagyon tervezős, annak lehet éppen az adja meg a szabadságot, ha egy nap minden pillanatban azt csinálhat, amit szeretne. Aki nehezen osztja be az idejét, neki lehet pont az a segítség, ha egy szabadnapot nagyon pontosan megtervez részletesen. Viccesen hangzik, de tényleg mindent érdemes felírni pontosan. A zuhanyzástól kezdve bármit, amit aznap szeretnénk elvégezni. Ezáltal nem lesz egy percünk se, amikor elmélázhatunk, hiszen minden ott van a papíron. Bízzunk benne, amit reggel elterveztünk, az biztosan jó lesz úgy.

 Engedjük meg magunknak, hogy bármire gondolhassunk

micimacko.jpg

Azt is kipróbálhatjuk, megengedjük magunknak azt, hogy bármire gondoljunk. Ha folyamatosan arra koncentrálunk, ne gondoljunk valamire, az bizton garantálja azt, hogy semmi máson nem fog járni majd az eszünk, csak azon az egy bizonyos megoldandó ügyön. Azt mondhatom magamnak, ha akarok, ma egész nap gondolhatok a bajaimra, de úgy, hogy közben nem szeretném megtalálni a megoldásokat. Ez nagyon fontos. A szorongás abból is jöhet, ha úgy érezzük, nincs megoldás a problémára. Segítség lehet, ha egyszerűen  megengedjük magunknak a szorongást, a szenvedést  24 órán keresztül és nem akarunk megoldani semmit egy napig. Kicsit hagyjuk magunkat alámerülni a problémáinkban. Fontos észben tartani, hogy nem örökké, csak egy napra engedjük bele magunkat ebbe az állapotba. Ezáltal könnyebb lesz hagyni besodródni ebbe az állapotba, így az érzéseinket lazábban vesszük, kibírjuk és nem pazarlunk időt az elutasításra. Az energiánk egy része megmarad, mert nem kapálózunk és nem ellenkezünk a szorongás meg a félelmek ellen. Lehet, ha egy ilyen napon túl leszünk, az ad annyi önbizalmat, hogy a megoldásra tudjuk terelni a figyelmünket.

Tudatosítsuk, különbség van a gondolataink és a tetteink között

A gondolataink nem mi vagyunk, a cselekedeteink azok, amik meghatároznak minket. Vagyis adnak egy pillanatnyi képet arról, hogy éppen hol tartunk az adott életterületünk tanulási folyamatában, hogy hogyan találunk megoldást egy feladatra. Az évek alatt többször találkozhatunk ugyanolyan helyzetekkel és mindig másképp oldjuk meg. Tapasztalataink alapján változnak az érzéseink és ezáltal a gondolataink is, ebből kifolyólag másképpen cselekszünk. 

Tehát egy-egy gondolattal időszakokra azonosulunk és felcímkézzük magunkat velük. Ha az érzéseink megváltoznak az adott dologgal kapcsolatban, levesszük magunkról a címkét, mint a pulóvert a melegben és csak ha újra indokoltnak érezzük, akkor vesszük vissza. Ez akkor működik így, ha nem erőszakoljuk meg magunkat és nem ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz valamiért.

Amikor egy nehezebb szituációban vagyunk, amire megoldást szeretnénk találni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valamin változtatnunk kell. 

Azt hiszem, a legtöbbünknek alapból van egy olyan érzelmi reakciója a változással kapcsolatban, hogy szorongást érez. Hiszen az ismeretlenben rengeteg lehetőség van, jó és rossz egyaránt.

A kérdés az, hogy társul-e valami félelem is ehhez a szorongáshoz és az mekkora? 

Neked a változás szóról mik jutnak eszedben? Eddig mik voltak a nagyobb változások az életedben? Milyen érzéseid voltak előtte és mi változott amikor már megtörtént?

Ezek az érzések az addigi élményeidhez kapcsolódnak. Sokszor, amíg nem tudatosítjuk a régi félelmeinket, fel sem tűnik, hogy ezek mozgatnak minket, de ezeknek nem a gondolatainkhoz van közük. Legtöbbször a gondolkodást arra használjuk, hogy legalizáljuk a félelmeinket. Indokokat keresünk arra, miért nem teszünk lépést abba az irányba, ami kivezethetne bennünket az érzelmi mocsárból... 

Lehet szó szakításról, miért nem tesszük meg, ha azt érezzük meg kéne?

Ilyenkor az indok az is lehet, hogy a következő is elromolhat egy idő után. 

Vagy miért nem kezdünk bele egy komolyabb kapcsoltba?

Lehetséges indok, mert nincs időm rá. Vagy élvezni akarom az életet és nem akarom lekötni magam senkihez, egy idő után unalmassá válik mindenkivel az élet, nem szeretnék újból csalódni.

Vagy nem szeretem a munka helyem, de miért nem keresek mást?

Válasz : Úgysem találok mást, ma amúgy is nagy a munkanélküliség. 

Ezek mind racionálisnak tűnő indokok és kifogások. Amit az agyunk mond. 

Csak amikor a saját életünkről kell dönteni, akkor nem a statisztikák a lényegesek, és a logika, hanem az, mi mit teszünk meg azért, ha valamit szeretnénk. Minden válasz lehet indokolt is, van, aki tényleg elhiszi, nem lesz jobb a következő kapcsolata sem. Van, aki abban hisz, az életet akkor lehet élvezni, ha sok partnere van. És van, aki tényleg úgy érzi, nem találna másik munkát. Ők önazonos döntést hoznak, amikor nem cselekszenek. 

A körülmények is fontosak, van, hogy nem a jó és rossz között van lehetőség választani, hanem a kevésbé rosszat kell elfogadni.

Azonban ha a döntéseink mögött a félelem érzései megbújnak, akkor csak kifogást gyárt az agyunk. Amikor valamire vágyunk, és az agyunk a különböző ürügyeket károg nekünk megállás nélkül, tegyük fel a kérdést.

darnhofer_ka_rogo_-varjak-300x223.jpg

Karl Darnhofer: Károgó varjak

Mitől félek? (http://varazsfuvola.blog.hu/2016/11/30/3_ok_amiert_jobb_megijedni_mint_felni)

Gondoljuk végig, mi a legrosszabb és a legjobb, amit a változással fogunk kapni. Ne az összes variációt akarjuk figyelembe venni, mert annak nem érünk a végére. Hiszen minden egyes megtett lépésünknek számtalan kombinációja lehetséges. Tehát a legrosszabb lehetőségekben vannak a veszteségeink, a legjobbakban pedig a nyereségeink.

Akkor már tudunk dönteni, hogy fogjuk-e vállalni a kockázatot. Megéri-e nekünk?

Mindegy, milyenek a válási, párkeresői vagy éppen a munkavállalási statisztikák. 

A mi személyes veszteség és nyereség listánk megvan, ami egyedi. Hiszen a helyzetek lehetnek hasonlóak, de az érzés csomagunk biztos nem egyezik százalékban senkiével sem. Amikor megszületik a döntés, a félelem érzés csökken és a szorongás is. Hiszen legtöbb esetben ezeket a bizonytalanság okozza. 

Az első lépés, amikor már tudjuk, mit szeretnénk. 

o_z.jpg

Óz, a csodák csodája

Persze ezután sem biztos, hogy rögtön minden sokkal könnyebb lesz, de legalább a gondolatainkat sikerül olyan mederbe terelni, hogy a célra figyeljenek. Ha érzéseinkkel támogatjuk a gondolatainkat, akkor tényleg bízhatunk abban, hogy meg tudjuk valósítani, amit szeretnénk. Azok az ajánlások, hogy mondogasd magadnak, sikerülni fog, szép vagyok, boldog vagyok, gazdag vagyok, onnan erednek, hogy különböző tanításokban használják a mantrákat. 

De önmagában a szavak nem elegendők, hogy a gondolataink megváltozzanak. Mantrákhoz mindig tartozik egy gyakorlat is, ami lehet meditáció, jóga vagy bármilyen mozgásforma. Ez pont olyan szerves része a folyamatnak, még ha fizikailag nem is látható reakciókat indítanak el, ezeknek az együttese tudja átalakítani a hozzáállásunkat és ezáltal nyílik meg a megoldáshoz vezető út.

Tehát olyan nincs, hogy valaki nem tesz semmit, csak mondogatja, mit szeretne és az meg is fog valósulni. 

Rengeteg lehetőség közül választhatunk, ami abban segít, hogy hogyan formáljuk magunkat, vagy hogyan vegyünk észre egy másik nézőpontot. Ezáltal megváltoznak az érzéseink is, mert újra érezni fogjuk, hogy lesz esély a változásra. Jó, ha egy mondatban megtudjuk fogalmazni, hogy mit szeretnénk, ha ezt mantraként mondogatjuk magunknak és összekapcsoljuk a tetteinkkel, akkor segíteni fogják tisztítani az utunkat a vágyaink megvalósulása felé. Mindkettő egyformán fontos, a gondolataink és tetteink között az érzéseink jelentik a hidat.

Tudod mit szeretnél? Mit tudsz és mit akarsz érte tenni?

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr9612724858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata