3 arra utaló jel, hogy nem szereted magad

Számos fórumon lehet hallani önmagunk szeretetének fontosságáról. Amikor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, valószínűleg túlzottan a külvilágra koncentrálunk, és elfeledkezünk a saját szükségleteinkről, vagy ha tisztában is vagyunk velük, háttérbe szorítjuk őket. Amikor szeretünk valakit, figyelünk az ő igényeire. Ugyanezt tesszük, amikor jóban vagyunk magunkkal, és olyan tevékenységeket végzünk, ami örömöt okoz. A magunktól való távolodás tapasztalataim szerint akkor kezdődik, amikor reményvesztett helyzetbe kerülünk, és nem látjuk a kiutat egy szituációból. Eluralkodik rajtunk az az érzés, hogy nincs választásunk, és talán ez a rabság érzése termeli ki a kérdéseket: mivel érdemeltem ki, hogy így büntetett az élet? Talán nem vagyok elég jó, ezért nem érdemlem meg a szeretetet?

Te érezted már magad így? Mikor?

halacska_k.jpg

Mikor folyamatosan ítélkezel magad felett…

Általában észre sem vesszük, mennyit ítélkezünk magunk felett, még ha ez vicces formában, önironikusan is történik.

Például ha valakivel rendszeresen előfordul, hogy késik, és a környezete elkönyveli „késős típusnak”, hamar azonosul ezzel a címkével, ha tényleg rendszeresen késik.

A késést követően van egy pár perces közjáték, ami erről szól: „igen, megint késtem, tudod, én ilyen vagyok, sosem tudok elindulni időben…

Vagy:

              Sosem tudok……

              Sosem fogok…..

              Sosem leszek rá képes…..

Számodra van folytatása ezeknek a mondatoknak?

freedom.jpg

Minden ilyen gondolat mögött megbújik egy érzés is. Érdemes feltenni a kérdést: miért is nem? A saját válaszainkból sok mindenre rá lehet jönni!

Az előbbi példából kiindulva a kérdésre az alábbi válaszok érkezhetnek:

   – Mert nem tudom beosztani az időmet.

   – Mert nem gondolom végig, mennyi idő az út (ilyenkor van az, hogy akkor indul el az ember, amikor már ott kéne lennie...).

A következő kérdés: mi hasznom van belőle?

A nem kívánt viselkedéseink mindig hordoznak valami vélt vagy valós hasznot számunkra.

A késés esetében a következők lehetnek - persze a helyzettől függ, hogy honnan késünk, munkából, baráti találkozóról, randiról:

  • figyelmet kapunk, hiszen ránk várnak
  • fontosnak érezzük magunkat, ilyenkor hosszas lehetőséget kapunk elmondani, milyen sok a dolgunk
  • együttérzést várunk, amikor a beszélgetés elején lehetőséget kapunk felvázolni, mennyi gondunk van, ami a késést is okozza

Ha végiggondoljuk, rájövünk, hogy a bizonyos negatív jelzőkkel ellátott viselkedési formánk felhívja valamire a figyelmet, valamire amire szükségünk van. Ha ezt meg tudjuk oldani más forrásból, akkor a viselkedési minta is elhagy minket, vagy mi hagyjuk el őt, mint egy kifulladt párkapcsolat esetében is …

Jellemző ítélkezési forma, amikor azon töprengünk, mit kellett volna másképp csinálni a múltban. Ez egy pontig hasznos is lehet, hiszen le kell szűrni a tanulságot abból a helyzetből, hogy be tudjuk építeni a tapasztalatot. Azonban azzal nem segítünk magunknak, amikor önostorozásba kezdünk, és ugyanazokat a gondolatokat forgatjuk a fejünkben, különböző alternatívákat gyártva, hiszen a végkifejlet mindig ugyanaz, mert a valóságban nem tudjuk megváltoztatni a múltat, csak a viszonyunkat az adott életeseményhez. A „nem tehetem meg” ezt vagy azt korlátozó mondatot is gyakran használjuk olyankor, amikor csapdában érezzük magunkat.

Ennek is sok fajtája van. Nálad hogy folytatódna az a mondat, hogy: 

  Nem tehetem meg, mert nem vagyok elég okos...

                                  mert nem vagyok elég kitartó... 

                                  nincs elég pénzem.....

                                  nem vagyok elég szép....

                                  mert mit gondolnak majd mások....

Az ember bármit megtehet, szerintem nem ez a kérdés, hanem az, hogy vállalja-e a vele járó utat, annak kockázatát és következményeit. Ha kérdéssé formáljuk a mondatokat, válaszokat kaphatunk.

Miért gondolom, hogy nem vagyok elég okos? Mit kéne tegyek, hogy más legyen a véleményem? Hajlandó vagyok-e rá? 

Ha igen, mivel járnak ezek a változások? 

Ha ezeket is vállaljuk, akkor érdemes újra átgondolni, még mindig arra vágyunk, amit eredetileg szerettünk volna, vagy csak e mögé bújva próbáltuk elkerülni a cselekvést.

Például sokan vágynak egy hosszú, kalandos utazásra. De nem teszik meg, mert: nincs pénz, idő, nem vagyok elég bátor, félek az idegen helyektől - és még számos kifogás lehet rá. 

Ha végiggondoljuk a kérdések alapján, mi gátol minket az utazásban, lehet sok olyan félelemre bukkanunk, amik az életük más területén is megmutatkoznak, csak az utazásra kivetített illúzióba van becsomagolva, és így nem foglalkozunk vele. Ha szembesülünk, lehet rájövünk, hogy sosem akartunk igazán utazni, vagy ellenkezőleg, pont hogy elutazunk. 

Egy biztos, mindkét esetben nyerünk azzal, ha kimozdulunk abból a gondolati spirálból, hogy „nem tehetem meg”.

Mikor olyan emberek vesznek körül, akikkel nem érzed jól magad, és mikor azt mondod másoknak, amit hallani szeretnének

A környezetünk mindig szervesen befolyásolja az életünket, ha nem veszünk róla tudomást, akkor is szembesülünk vele. Az utóbbi esetben van rá lehetőségünk, hogy változtassunk rajta. Divatos azt mondani, távolítsuk el magunk körül azokat, akik negatívan gondolkoznak. Azt hiszem, kevés olyan ember van, aki bizonyos időszakokra ne kerülne negatív érzelmi hullámba. Ennek egyik oka, ha valaki a saját nehéz élethelyzetében nem lát megoldást, és minket is meg akar győzni a pesszimista hozzáállása indokairól. A másik lehetőség, amikor valakinek a véleménye eltérő a miénktől, és a saját érveit osztja meg velünk.Szerintem önmagában ezek a körülmények nem indokolják, hogy embereket kiiktassunk az életünkből, hiszen az első csoportnak segítségre van szüksége, míg a második érveit érdemes átgondolni, mert lehet mi is tanulhatunk belőle valami hasznosat. Az önbüntetés akkor kezdődik, amikor az emberek körülöttünk valamilyen oknál fogva nem tisztelnek minket, a véleményünket, a kéréseinket, az időnket, és azt, hogy mi az, amit szeretnénk és mi az, amit nem. És mi úgy érezzük, ezt hagynunk kell.

Ezt az állapotot különböző érzések tartják fenn gondolatok formájában.

Neked vannak például ilyen gondolataid:

              Egyedül maradok, ha megmondom a véleményem.

              Félek nem fognak szeretni, ha önmagam leszek.

              Azért, hogy szeressenek, meg kell küzdeni.

Ezek a kérdések a „jó vagyok vagy rossz vagyok” gondolatok körül köröznek. 

Abban a pillanatban, mikor azt érezzük, nem vagyunk méltók a figyelemre, szeretetre, olyan helyzetek jönnek létre, amik látszólag ezt igazolják. De ha ezt felismerjük, akkor lehetőséget kapunk a változtatásra. Ehhez egy belső folyamatra is szükség van, hiszen önmagában az, hogy megszakítjuk a „negatív” emberekkel a kapcsolatot, még nem fog sikert hozni. Saját magunk nem változunk, más környezetben is hasonló szituációkba keveredünk.

Van olyan szituáció, ami ismétlődik az életedben?

ru_t_kiskacsa.jpg

H.C. Andersen: A rút kiskacsa

Amit érzünk és gondolunk magunkról, az befolyásolja a viselkedésünket is. 

Néha könnyebb ismeretlen terepen újragondolni magunkat, mint a régi a kapcsolatainkat átalakítani, vagyis hagyni, hogy átalakuljon azáltal, hogy mi magunk formálódunk, és elkezdjük értékelni magunkat, megtalálni, hogy mi az, amitől egyediek vagyunk, mi az, amit adni tudunk. 

Számodra milyen tulajdonságaid jelentenek értéket?

A környezetedben levő emberekben mit látsz értékesnek?

Mindig egyéni döntés, hogy melyik kapcsolatunkba mennyi energiát fektetünk annak megtartásáért, legyen szó baráti vagy szerelmi kapcsolatokról. A szüleinkkel más a helyzet, velük kapcsolatban egy életre szólnak azok a vélt vagy valós sérelmeink, amiket gyerekként szereztünk a leggyorsabban orvosolhatóak, még néha ez a legnehezebb út.Azonban érdemes, mert sokszor megjelennek ezek a megoldatlan konfliktusok más emberi kapcsolatainkban is, ahol szükség esetén nehezebb felfejteni az okokat.

Mikor magadban tartod a gondolataidat

Annak is több megjelenési formája lehet, amikor önként zárkózunk be a saját fejünkbe. Ami közös, hogy azt érezzük, mindent csak magunk tudunk megoldani, vagy hogy nem számíthatunk senkire. 

Érezted már azt, hogy senkit nem akarsz terhelni a saját problémáddal?

Vagy amúgy sincs rá megoldás, minek beszélnél róla?

Elhisszük, hogy egyedül vagyunk, pedig van, aki közben látszólag nagy társasági élet él (barátok, párkapcsolat), mégis be van zárkózva a saját gondolataiba. Az indokok, amiket ilyen esetben az agyunk sugall, mindig racionálisak, sőt némelyik még jól is hangzik: milyen önzetlenek vagyunk, hogy nem terhelünk másokat. Azonban ilyenkor egy lehetőséget is elveszünk a környezetünktől, hogy kimutassák, számukra fontosak vagyunk, és figyelnek ránk. 

Számodra jó érzés, ha segíteni tudsz valakinek egy problémája megoldásában?

Ha igen, akkor miért ne adnád meg ezt az örömöt másnak?

A másik gondolatspirál, hogy „mi jobban tudjuk, mint a többiek…” 

Egy helyzet megoldásának keresésekor a változás mindig egy új impulzus hozzáadásával tud létrejönni, ami kibillenti a jelenlegi állapotot. Ha minket ér valamilyen hatás, ez megszülethet bennünk is, de egy olyan problémának, amiben mi már régóta őrlődünk, szüksége van friss meglátásokra. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, egyedi nézőpontja, és érdemes ezeket meghallgatni.

Annak a magabiztossága mögött, hogy egyedül is meg tudjuk találni a megoldást, sokszor a kitárulkozástól és az attól való félelem áll, hogy valaki meglát bennünk valamit, ami kritizálásra ad okot. 

http://varazsfuvola.blog.hu/2016/11/30/3_ok_amiert_jobb_megijedni_mint_felni 

Neked kik azok, akik előtt a vélt vagy valós hibáidat is vállalod?

Önmagunk és mások szeretete is abból fakad, hogy elfogadjuk az esendőségünket, hibáinkat és fejlődésként tekintünk rá. Ezt az utat lépésről lépésre mindenkinek egyedül kell bejárni, de valamilyen formában mindenki ezen a folyamaton megy keresztül. Ha ezt tudjuk, akkor egymást segítve kevesebb kritikával és több bizalommal fordulhatunk magunk és mások felé.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr713052290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata