3 kifogás a cselekvésre a kudarc elkerülése érdekében

Mindannyiunknak megvannak a saját kudarcai, legyen akár munka vagy magánélet területén. Ezt elkerülni nem lehet. Gyerekként is többször elesünk, mielőtt megtanulunk járni és később is előfordul, hogy megbotlunk valamiben. Amikor a gyerekeket nézzük, hogyan tanulják meg az alapvető dolgokat, mint a beszéd, az önálló evés-ivás, öltözködés és minden olyan tevékenységet, ami később természetes és automatikus, nem jut eszünkbe hibaként definiálni, miért nem sikerül nekik elsőre.

gyerek_ja_r2.jpg

Ebben az esetben elfogadjuk, hogy az új dolgok elsajátításához idő kell.

Felnőttként különböző okok miatt már nem engedjük meg magunknak azt az időt, hogy megtanuljunk valamit és elsajátítsuk az új dolgokhoz való tapasztalatot.

Mi az, amin te nem mersz változtatni? Mi szükséges hozzá? Mitől félsz? 

Mi az, ami gátol benne, hogy megpróbáld?

A cselekvésképtelenség közben rengeteg energiát pazarolunk el önigazolásra és kifogások gyártására, mindezt úgy, hogy közben hasznosnak hisszük ezeket a perceket. 

Hasznos is leírni ezeket a kifogásainkat, abból ugyanis jól kirajzolódnak a félelmeink. 

Amikor a körülöttünk lévő emberek sem csinálják jobban, ezért te sem akarod

Amikor új dologba szeretnénk kezdeni, akár munkában, akár párkapcsolatban, először körülnézünk, hogy mi van körülöttünk. Van, aki magabiztos, és jól tud szelektálni a különböző vélemények között. Céljait jól megfogalmazza és a negatív véleményt is építő kritikává formálja. Bizonyára van, aki így születik, de a legtöbbünknek ezt meg kell tanulni. 

Például amikor úgy érezzük, ki szeretnénk lépni egy kapcsolatból, de nem tesszük. 

Természetesen ennek számos oka lehet, különböző félelmek állhatnak a hátterében. Ha nem szeretnénk ezzel foglalkozni, elkezdünk különböző teóriákat gyártani.

Például: a körülöttünk lévő embereknek sem jobb... Mintha azt mondanánk, ha másnak rossz, akkor én miért vágyom jobbra? A körülöttem lévő embereknek rosszabb, xy-hoz képest nekem még nem is olyan rossz!

Vagyis attól vagyok boldog, hogy szerencsésebbnek érzem magam másnál, de nem a saját helyzetem tölt el örömmel. De a saját boldogságunk, sikereink  megélése miért kellene, hogy attól függjön, a mi meglátásunk szerint a többi ember hogyan viszonyul a saját életéhez. Lássuk be, ez legtöbbször egy szubjektív benyomás. Azonban akik így élnek, nem a saját életüket élik. Hiszen nem figyelnek a saját tévedéseikre, botlásaikra, amikből értékes tanulságokat tudnának levonni. Más emberek életéből vonhatunk le következtetést, hogy számunkra az ő értékrendjük elfogadható-e vagy sem, de különbözőek vagyunk, különböző mozgatórugókkal.

Félsz máshogy csinálni a dolgaidat, mint a környezeted? Miért?

Ősi emberi ösztön a csoporthoz való tartozás, hiszen régen az életébe kerülhetett annak, akit különbözősége miatt kivetett magából a közösség. Ez a minta erősen ott él bennünk. A kérdés, hogyan tekintünk erre. Kifogást gyártunk a félelmeinkre, és azért nem cselekszünk, hogy odatartozónak érezzük magunkat - ebben az esetben kudarckerülésre használjuk barátainkat, ismerőseinket.  Sokféle élménnyel, tapasztalással lehet kapcsolódni egy közösséghez. 

Te miben érzed a hasonlóságot a barátaiddal? 

Barátaink segítségével tartjuk magunkat bizonyos viselkedési mintákban 

A különböző, számunkra nem kedvező viselkedési minta mögött mindig megbújik valami érdek, ami valamilyen vélt vagy valós félelemtől véd meg minket. 

Például valaki mondjuk a 20-as éveiben a társaság bohóca, akin mindig lehet nevetni. Sokszor öniróniával, saját magával kapcsolatos félelmeit látszólag felvállalva szórakoztatja a társaságot. Barátai számára ő lesz a vicces “udvari bolond”. Ez a szerep a középiskolában, egyetemi bulik alkalmával megnyerő lehet, mert garantálja a társasági népszerűségét, később mégis teherré válik, mert az önként vállalt céltábla szerep átválthat lúzer imagebe. 

Különböző viselkedési jelmezeinket cseréljük, ahogy fejlődésünk során elhagyunk egy-egy réteget, ami valamitől megvédett minket. Mindegyik felvett szerep oka, hogy nem érezzük biztonságosnak vagy elégnek azt, amilyenek vagyunk. 

a_larc5.jpg

Az előző példánál maradva: az elején jó szolgálatot tett a humorba bujtatott áldozat szerep, ami mögött önbizalomhiány állhat. Egy ideig úgy tűnik, jó megoldást választott az illető a probléma leplezésére, hiszen abban a szerepben, amikor valaki azzal szórakoztat, hogy kudarcot vall, szinte természetes, hogy az életében nagyobb mennyiségben szükséges, hogy megjelenjenek hibák, mint a sikerek, különben nem lesz miről mesélni.  A környezetünk óhatatlanul támogatja is ezt a mintát, hiszen ők ezt szoktak meg.

Neked van olyan viselkedési formád, tulajdonságod, amit régóta cipelsz magaddal és már nem érzed jól magad benne? Ha meg tudnád változtatni, mi történne?

Van, amikor komfortossá válik számunkra az, hogy nem vagyunk jól, mert így  figyelmet kapunk a környezetünktől. Az áldozat szerepnek is megvannak a maga pozitívnak tűnő oldalai. 

(http://varazsfuvola.blog.hu/2017/11/06/3_ok_amiert_aldozatta_valsz)

Te mennyire mered kifejezni, ha jól érzed magad?

Szorongásaink elhitetik velünk, hogy jobb félni az ismeretlentől

A siker, vagy bármilyen pozitív élmény feltétele egyfajta kockázatvállalás. Ahhoz, hogy ezt bevállaljuk, szükségünk van magabiztosságra, hogy tisztában legyünk vele, meg fogjuk tudni oldani a feladatot, ami szükséges a céljaink eléréséhez. Ennek hiányáért leginkább a múltbéli vélt vagy valós félelmeinkből kialakult szorongások a felelősek. Ez az állapot, amikor már tudatában vagyunk, mi okozza bennünk a gátat, ami akadályoz a cselekvésben. Akinek erős szorongásai vannak, hajlamos azt hinni, hogy azok, akik könnyen cselekednek, nem szoronganak. Amikor le szeretnék küzdeni a problémát, folyamatosan azon tartjuk a fókuszt, amitől szorongunk, és nem arra koncentrálunk, amit el szeretnénk érni. A szorongást teljesen nem lehet kiiktatni, hiszen ez a fajta izgalmi állapot természetes része a változásnak. A hozzáállásunkon viszont tudunk módosítani, hogy uralni tudjuk a helyzetet.  

Milyen gondolatok okoznak számodra szorongó érzést? 

A szorongásnak különböző mértékei vannak, amivel ha úgy érezzük, egyedül nem boldogulunk, érdemes külső segítséget kérni. Fontos egy objektív szemlélő, aki segít szelektálni a vélt vagy valós okokat, illetve akivel olyan megoldókulcsot tudunk találni, amivel uralhatóvá válnak a félelmek. Nem a teljes megszüntetés a cél, mert ez a fajta izgalmi állapot szükséges ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket. Ezt az érzést adrenalinná átalakítva erőt kapunk a komfortzónából való kilépéshez.  Az apró dolgokban is megfigyelhető, amikor magunkat meghaladva sikert érünk el. Minél nagyobb a tét, annál nagyobb a szorongás, de az is, amit nyerhetünk rajta. 

Mi volt számodra az utolsó olyan élmény, amikor azt érezted, boldogsággal tölt el, hogy sikerült megcsinálni?

Edzeni is lehet magunkat ehhez az állapothoz, ha kisebb célokat tűzünk ki. Ilyenkor megfigyelhetjük magunkon a folyamatot. Például: kitaláljuk, hogy megtanulunk szép tortát készíteni, pedig nem szoktunk sütni.

Milyen lépéseket teszünk?

Először utánaolvasunk, milyet szeretnénk? 

Milyen összetevőkre van szükség? 

Milyen eszközökre van szükség?

torta_3.jpg

Milyen készségre van szükség, például a díszítésnél. Szeretnénk marcipánrózsát a tetejére... ezt is szükséges gyakorolnunk.  Amint tudjuk mi a célunk - ez esetben egy torta -, elkezdjük tervezni a megvalósítását, felmérjük a saját erősségeinket és tudatosítjuk, mi az a készség, amit fejleszteni kell. Ilyenkor elkezdünk aktívan cselekedni, és bár tudjuk, mi a cél, mégis a folyamat részleteire koncentrálva haladunk előre. Lehet, hogy az első torta nem lesz olyan, mint amit szeretnénk, de minél többet gyakorlunk, annál ismerősebbé válnak azok a folyamatok, amik eleinte nehézséget okoztak, ezáltal közelebb kerülünk az áhított tortaformához.

Szorongásaink mindig egy vélt vagy valós hiányosság miatt jönnek elő, ha sikerül rájönni, mi az, akkor abba időt és energiát fektetve az ismeretlent ismerőssé tesszük, innentől kezdve tudjuk, mi az a terület, ahol tanulnunk kell.A kudarckerülésnek az az ára, hogy csak vegetálunk a saját életünkben, rengeteg értékes energiát pazarolva a félelmeinkre, ez pedig sokkal többe kerül, mintha megengedjük magunknak a hibázás lehetőségét. A félelmeink irányt mutatnak, hogy hol vannak nehézségek, amikkel igyekezzünk szembenézni. Kezdjük a kisebbekkel, egy apró szorongás legyőzésének sikerélménye erőt ad a nagyobbakhoz is. Amikor megteszünk egy lépést a változás irányába, rögtön kapunk egy pozitív visszajelzést. Megéri, mert ha lekerül egy kis súly a vállunkról, könnyebben folytathatjuk az életünket. 

Milyen kihívás után éreztél utoljára megkönnyebbülést? 

Az életünk kihívások nélkül unalmassá válik. A megoldáskeresésben nagy segítség, ha meg tudjuk őrizni a kíváncsiságunkat és nyitottak maradunk az új dolgokra. Ha akarjuk, ha nem, az életünk és benne mi is folyamatosan változunk, a kérdés: mennyire veszünk részt benne. 

(http://varazsfuvola.blog.hu/2016/11/30/3_ok_amiert_jobb_megijedni_mint_felni)

Te az életed melyik területén vágysz változásra? Munka? Párkapcsolat?

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr9213251175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata