3 jel, ami arra utal, hogy újra készen állsz a szerelemre

Különbözőképp éljük meg a szerelmet, és másképp is gondolkodunk róla. Mindannyiunknak van egy szubjektív elképzelése, ami pontosan úgy, ahogy mi magunk is, idővel változik. Gyerekként a közösen használt homokozólapát jelenti az összetartozást, később egyre összetettebbé válik, hogy mitől működik egy kapcsolat. Összemosódik a szerelem definíciója a párkapcsolati igényeinkkel. Pedig a kettő nem feltétlenül találkozik mindig. Az ideális eset persze az, amikor két ember beleszeret egymásba, és a személyiségük is összeillik, ezáltal jól tudnak együtt működtetni egy kapcsolatot. 

A szerelmet definiálni szerintem nem lehet. Azt vagy érzi az ember, vagy nem.

o_to_dik_elem.jpg

Az ötödik elem (The Fifty Element)

Hogy kiben mit szeretünk vagy miért jó vele együtt lenni, azt meg tudjuk fogalmazni. A szerelem mivel nem egy irányítható érzés, ezért előidézni sem lehet szándékosan, legalábbis ha valódi – az illúziót meg lehet tanulni sugallni, vagy eljátszani egy szerepet, legyen az a végzet asszonya vagy Don Juan, esetleg a megmentésre váró áldozat, hiszen mindkét nemre jellemző, hogy a megmentő szerepében jól tudja érezni magát. Miközben szerepet játszunk, illúziókban élünk, aminek pont úgy része az öröm, mint a bánat. Mikor azonban elmúlik, utólag visszanézve rádöbbenünk, ez nem volt szerelem.  Néha nehéz megkülönböztetni egymástól a vélt vagy valós érzelmeinket. Azt meg lehet tanulni, hogy jól tudjunk együttműködni egy kapcsolatban. Saját magunk megismerésével megtanuljuk, mit szeretnénk, mi okoz örömet, hogyan kell figyelni a másik ember igényeire, és képesek vagyunk meghallani, mi az, amit a másik szeretne. Egy jól működő kapcsolatnak nem feltétlenül része a szerelem. Csalódások után van, aki nem is vágyik rá, mert nem lehet irányítani, és ha elmúlik, az nagyon tud fájni, ezért a szívét védve inkább nem is vállalja a rizikót. Tapasztalataim szerint nem lehet tudni, mikor érkezik a szerelem. Ha valaki vágyik rá, érdemes edzeni a lelkét a kockázatvállalásra, mert bár előidézni nem lehet, ha félsz tőle, könnyen elkerülheted. 

Neked mi a fontosabb, a szerelem, vagy az, hogy ne törjék össze újra a szívedet?

Amikor erősebb benned a vágy a szerelemre, mint a félelem az újabb veszteségtől - itt esetleg csalódástól

Van, aki tudatosan dönt amellett, hogy nem szeretne már nagy érzelmeket egy kapcsolatban. Néha észre sem vesszük, és automatikusan kerülni próbáljuk azokat a helyzeteket, amikben benne rejlik a lehetőség, hogy közel kerüljünk valakihez, mert megijedünk attól, hogy számunkra kedvezőtlenül alakulhatnak a dolgok.

tavol_afrikatol2.jpg

Távol Afrikától (Out of Africa)

A fel nem dolgozott fájdalmak emlékekként villannak be egy hasonló helyzetben, és az újabb kínlódás elkerülése végett igyekszünk pontosan az ellenkezőjét tenni, mint korábban. Az esetek nagy részében ez sem szerencsés, mert amíg a félelmeink irányítanak, nem a jelen helyzetre reagálunk. Ez az állapot elvihet minket egy olyan irányba, amikor elkezdünk mindent túlgondolni, és a randikon nem a pillanatot élvezzük, hanem igyekszünk mindent jól csinálni. Onnantól kezdve, hogy nem a szívünkre hallgatva választunk partnert, ésszel döntünk valaki mellett, mert nem bízunk a szívünkben, hiszen az már okozott nekünk elég szenvedést. Az ebben az időszakban létrejött románcok is tudnak kellemesek lenni. Ha kapcsolat lesz belőle, általában a szeretkezések száma csökken nagyon hamar szinte nullára vagy válik gépiessé, mert a párkapcsolatban ez az a terület, ahol ha túlzottan az ellenállásra koncentrálunk, akkor nem tudjuk átadni magunkat a pillanatnak. Szerelmeskedés közben nem kontrolláljuk az érzelmeinket, ahhoz, hogy át tudjuk adni magunkat a helyzetnek, elengedjük a védekezést és megbízunk a másikban és magunkban is, és elhisszük, hogy azzal vagyunk, akivel szeretnénk. Amikor megszületik benned a vágy, hogy a szeretkezés része legyen a párkapcsolatodnak, akkor meghozhatod a döntést, úrrá leszel a félelmeiden, hogy elveszítheted a másikat. Segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, senkit nem birtoklunk, a szakítás lehetősége minden kapcsolatban benne rejlik. Az a te döntésed, hogy megéri-e a veszteségtől való félelemmel együtt élni. Van az a mondás, hogy az élete végén nem azt bánja az ember, amit megcsinált, hanem azt, amit nem … 

Kit veszítettél el utoljára? Milyen érzést vált ki belőled, ha rá gondolsz?

Amikor újra egész embernek érzed magad, begyógyult az űr, amit a régi szerelem hagyott maga után 

Egy érzelmileg intenzív kapcsolat után, lehet az hosszú vagy rövid, mikor az illető kikerül az életünkből, űrt hagy maga után, számtalan emlékkel. Egy hosszú kapcsolat után a megszokással is megküzdünk, hirtelen furcsa érzés egyedül lenni. Az elején jó esetben feldolgozzuk a csalódottságot, hogy nem sikerült, amiben hittünk. Mert bárki hozza is meg a döntés, a csalódás, ha más intenzitással is, ott van minkét félben. Hittünk valamiben, ami nem a terveink szerint alakult. Egy kapcsolat során adunk magunkból a másiknak, és kapunk is, így kapcsolódunk össze. Szerencsés esetben egy egészséges függőség alakul ki egymás között, ami a szakítással együtt nem szűnik meg rögtön. Továbblépés, ha elengedjük azt, ami velünk volt a másikból, amit a másik hozzáadott az életünkhöz. Ennek része az is, hogy a közösen kialakított életritmust újragondolva magunkra szabjuk. Az űrt új dolgokkal, élményekkel, impulzusokkal töltjük ki. Újradefiniáljuk önmagunkat, és lassan eltűnnek a mindennapjainkból a régi szerelem nyomai.

Mivel töltöd szívesen az időt, amikor egyedül vagy? 

Amikor nem azért akarsz kapcsolatot, hogy ne legyél egyedül 

Arra a hiányérzetre, amit egy kapcsolat lezárása után érzünk, különböző módon reagálhatunk. Van, aki jobban bírja a magányt és van, aki kevésbé. Az igény, hogy ne legyünk egyedül, mindannyiunkban megvan. Abban viszont különbözünk, hogy ki mit tesz meg érte, és kinek mennyire sikerül megvalósítani. Egy jól működő kapcsolat hozzáad az életünkhöz. A kérdés, mennyire hisszük el, hogy van ilyen. Ha nem igazán hiszünk benne, akkor a inkább a magányunk enyhítésére keresünk valakit. Ilyenkor nem is biztos, hogy van közös jövőképünk azzal, akivel éppen együtt vagyunk, csak jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül.

Milyen pozitív dolgokat tapasztalsz, amikor kapcsolatban vagy?

Bizonyos esetekben azzal áltatjuk magunkat, a fizikai jelenlét már elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül. A magányosságra azonban ez nem megoldás. Ahhoz, hogy a magányosság érzése megszűnjön, létfontosságú, hogy újra nyitottá tudjunk válni. Amíg a pártalálásnak az a mozgatórugója, hogy ne legyél egyedül, kevesebb eséllyel találkozol olyannal, aki megfelelő számodra. Talán ilyenkor menekülünk is az elől, hogy amikor egyedül vagyunk, szembesülünk bizonyos dolgokkal magunkkal kapcsolatban. Ezért inkább belemenekülünk egy akár rosszul működő kapcsolatba is, hiszen akkor legalább már nem magunkon gondolkozunk, hanem azon, miért nem működik a kapcsolat. Ha félsz az egyedülléttől, akkor mindent meg fogsz tenni, hogy aki éppen veled van, ne hagyjon el. Ezért a fókuszod folyamatosan ezen van, háttérbe szorítva magadat. Ez által a kapcsolat elejétől fogva nem tudsz önmagad lenni, mert erősebb benned a másiknak való megfelelési kényszer. Ez egy fajta kiszolgáltatott helyzetet okozhat.

Te mennyire viseled jól, ha egyedül vagy? 

Ha úgy érzed, egyedül is képes vagy lenni, akkor szabadabban tudsz választani, és a szívedre hallgatni. Nem olyan embert keresel, aki biztosan nem fog elhagyni, hanem bízol a szívedben, hogy segít a megfelelőt választani. Igazából nincs semmilyen fajta kapcsolatra garancia, mint ahogy egyik szerelemre sem, hogy örökké tart. 

 

A kérdés, neked mi a fontos egy kapcsolatban? Szeretnéd-e, hogy része legyen az életednek a szerelem?

Ha igen, akkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy edzed magad a kockázatvállalásra, és bízol a szerencsében, a sorsban, a karmában vagy a jóistenben, kinek mi a hitrendszere. Látszólag nem minden szerelemben van jelen a szeretet. Vannak fájdalmas tapasztalatok, amikkel szükséges megküzdenünk, hogy újra bízni tudjunk.

(http://varazsfuvola.blog.hu/2017/11/06/3_ok_amiert_aldozatta_valsz)

e_n_szerelmem.jpg

Az én szerelmem (Mon roi)

Amikor túl vagyunk rajta, értelmet nyer, és hozzáad a fejlődésünkhöz. A szeretetteljes kapcsolathoz szükségszerű, hogy mi magunk is tudjuk szeretni és elfogadni magunkat. Amikor ezt megtanultuk, már nem találkozunk vagy gyorsan továbbhaladunk olyan emberek mellett, akik azt hiszik, a szerelem egy háború. Bizalmunk visszaszerzését és a szívünk kinyitását segíti, ha tréningezzük magunkat, és elkezdünk tudatosan figyelni arra a mindennapokban, hogy megbízzunk az emberekben.

Te kiben bízol?

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr9713312331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata