3 ötlet, ami segít megbocsátani – magadnak és másoknak is

Gyerekként megtanuljuk az élet játékszabályait, majd kamaszkorban általában lázadások formájában igyekszünk megtalálni az utat önmagunkhoz. Magunkra koncentrálva cselekszünk, és a legtöbb esetben inkább valami ellenében határozzuk meg magunkat, mint valami mellett.Nem tudom, hogy ez az emberi természet miatt történik-e, de a legtöbb nevelési elv inkább skatulyáz és tiltásokkal igyekszik egy bizonyos irányba terelni az embereket.

gyerek_eszik.jpg

"Addig nem állsz fel az asztaltól,amíg ezt meg nem eszed!"

Számos sérelem kapcsolódhat a szüleinkkel való nagy csatákhoz. Az, hogy ezeket a dolgokat mennyire sikerül feldolgozni, kihathat a későbbi emberi kapcsolatainkra és arra, hogy hogyan működünk egy párkapcsolatban és a barátainkkal.

Fogalmazzuk meg pontosan, hogy mi bánt, és mondjuk ki

Amikor megbántottnak érezzük magunkat, azt azonnal észrevesszük. Szinte az egész testünk megfeszül, és ösztönösen azt érezzük, valahogy meg szeretnénk védeni magunkat. Ilyenkor különböző módon reagálunk: van, hogy visszacsap az ember, van, amikor hagyja magát, csak legyen vége, és van, amikor úgy tesz, mintha nem is történt volna meg. Az, hogy ezen reakciók közül melyiket választjuk, attól függ, hogy milyen tudatalatti mintával rendelkezünk korábbi konfliktusaink tapasztalataiból. Ezek a reakciók viszont valós megoldást nem hoznak magukkal, mert hiába győzünk le valakit azzal, hogy visszacsapunk, ezzel egy olyan folyamatot generálunk a másik félben, ami arra készteti, hogy harcoljon velünk. Vagy áldozattá válva hagyjuk győzni a másikat, de ilyenkor magunkba fojtjuk a fájdalmunkat, csakúgy, mint a harmadik esetben, amikor az egész konfliktusról nem veszünk tudomást, mert nincs kedvünk/erőnk vitába szállni, ezzel egyfajta látszat harmóniát megteremtve magunk számára.

Számos párkapcsolatban megfigyelhető, hogy a munkahelyi stressz mindkét félt annyira megterheli, hogy a magánéletben inkább konfliktuskerülővé válnak, és ennek eredményeként lassan elidegenednek egymástól.

Te ki mered mondani, amikor valami bánt?

A sérelmeket érdemes tisztázni. Azzal, hogy haragot tartunk másokkal, nem csak őket büntetjük, hanem magunknak is ártunk, hiszen ha észrevétlenül is, de ez rengeteg energiát vesz el tőlünk. Ez igaz olyankor is, amikor magunkra haragszunk egy múltbéli hiba miatt, és ezért a folyamatos önostorozással vagyunk elfoglalva.

Ha elhatároztuk, hogy meg szeretnénk bocsátani – akár magunknak, akár másnak, – fogalmazzuk meg, mi az, ami valójában bánt minket. Mit okozott bennünk a másik cselekedete vagy szavai. Ehhez szükséges egy kicsit befelé figyelni. Az, hogy kinek mi és miért okoz fájdalmat, az egyedi lelkiállapotától függ.

Például: ha valakit megcsalnak, és ő folyamatosan arra fókuszál, milyen szörnyű ember a másik, hogy ezt megtette, és ezért bűnhődjön, az nem vezet számára a probléma megoldáshoz. Viszont ha meg tudja fogalmazni, mit okozott benne a megcsalás, az segít feldolgozni a fájdalmat, és ez hozzásegít a megbocsátáshoz is.

(http://varazsfuvola.blog.hu/2017/01/25/3_lehetseges_ok_a_megcsalasra )

Meg tudtad fogalmazni, milyen érzést váltott ki belőled, amit a másik tett vagy mondott a legutóbbi konfliktusodban?

Gondoljunk úgy magunkra és másokra is, mint akik folyamatosan fejlődnek

Minden olyan pillanatban, amikor elkövetünk magunk vagy mások ellen egy feltételezett hibát, valahol tartunk a fejlődési folyamatban. Van, hogy mi tanítunk valamit másoknak, és van úgy, hogy mi tanulunk. Töklétes ember nincs, már csak azért sem, mert ahányan vagyunk, annyiféle elképzelés van arról, milyen lenne a hibátlan személy. Az ember egészen élete végéig változik és fejlődik minden egyes megélt pillanattal. Egy-egy konfliktusra hajlamosak lehetünk úgy emlékezni, mint kőbe vésett történetre, ahol a másik szándékosan akart ártani nekünk vagy legalábbis figyelmen kívül hagyta a mi igényeinket. És ez abban a pillanatban, a mi szemszögünkből nézve úgy is volt. Azonban idővel, mihelyt mindenki levonja a saját tanulságát, változhat ennek a megítélése. 

Előfordul veled, hogy még hónapokkal később is folyamatosan zakatolnak a fejedben egy megoldatlan vita részletei?

Az emberek ösztönösen érzik, kivel mit lehet megtenni. Ha elfogadjuk, velünk is előfordul, hogy megbántunk valakit, vagyis esendők vagyunk, akkor másokat is könnyebb lesz ilyen szemmel nézni.

papi_r2.jpg

Papírsárkányok

(https://port.hu/adatlap/film/tv/papirsarkanyok-the-kite-runner/movie-88470)

Keressünk párhuzamokat olyan történetekkel, amikben a másik oldalon álltunk

A megbocsátás első lépése a sérelem elfogadása és a fájdalom valós megélése. Vannak dolgok, amiről azt gondoljuk, mi sosem tennénk meg. Amikor egy későbbi élethelyzet mégis hasonló történetbe sodor minket, azt más helyzetnek / jogosnak ítéljük meg, vagy inkább tudomást sem veszünk róla. Pedig minden vitás helyzetben ugyanazok a szereplők: van, aki bánt és van, akit bántanak.

A fájdalom megélése egyedi, nincs jogunk megítélni, kinek mi okozhat sérelmet. Ha ezt elfogadjuk, akkor a nehéz pillanatokban találunk egy hasonló történetet a saját életünkből, amikor a viselkedésünkkel bántottunk valakit, és akkor könnyebb lesz elfogadni, hogy mással is előfordulhat, hogy nem talál más megoldást, mint hogy megbántson minket. Ez pont ugyanúgy előfordul velünk is, amikor valamely igényünk kifejezése éppen nem egyezik mások elképzelésével.

"A szeretettel védekező legyőzhetetlen.

A természet fegyverezi

s a szeretet védelmezi." Lao-ce

 

kincsem_screenshot_20170314022452_7_original_760x760.jpg

Kincsem

(https://port.hu/adatlap/film/mozi/kincsem-kincsem/movie-167685#video-939285 )

Az, hogy egy helyzetet megértünk, nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele. A megbocsátás – akár magunknak, akár másnak – arról szól, hogy elfogadjuk a történteket és ezzel együtt  a magunk és a mások hibáit. Ezáltal könnyebben vállaljuk fel önmagunkat és leszünk tisztában azzal, hol vannak a saját határaink.

Mikor megbocsátunk, visszakapjuk azt az erőt, amit a vitás helyzeteinkben hagytunk. Ez igaz akkor is, amikor magunkkal szemben vagyunk megbocsátók, és elengedjük annak a gondolatát, hogy valamit másképp kellett volna tenni, annak érdekében, hogy minden figyelmünkkel a jelenre tudjunk koncentrálni.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr7513612003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata