Tényleg jó, ha mindig a megérzésünkre hallgatunk?
3 helyzet, amikor félrevihet az intuíció

Hiszek abban, hogy van bennünk egy belső hang, ami segít és utat mutat az életünk folyamán. Ahhoz, hogy tisztán halljuk, folyamatosan egyensúlyban kell lennünk lelkileg. Azonban ez a hétköznapokban nagy kihívás. Ha minden egyes pillanatban sikerülne is erre a hangra hallgatnunk, akkor sem kerülnének el a nehézségek, hiszen ezek szükségesek a fejlődésünkhöz.

julie4.jpg

Julie & Julia - Két nő, egy recept

https://port.hu/adatlap/film/tv/julie-julia-ket-no-egy-recept-julie-julia/movie-103777 

Vannak akik teljesen kizárják a megérzések létezését és agyból szeretnének mindent megoldani, mások meg, 10 cm-rel a föld felett járva, mindenhol jeleket keresnek.

Ez két szélsőség, azonban árnyalataik a legtöbb emberrel időről-időre előfordulnak.

1. Amikor tudni véled, mit gondol a másik

Talán a nőkre inkább jellemző, hogy megpróbálják kitalálni mások gondolatait, persze sok férfi is próbálkozik ezzel. Például egy szerelem kezdetén azon morfondíroznak, melyik elhangzott szó mit jelenthet, milyen szándék van mögötte. Ennek az a veszélye, hogy 10% információ köré építjük fel fantáziából a maradék 90%-ot, és ha sokáig csináljuk, egy idő után tényként kezeljük a saját gondolatainkból felépített légvárat. És ez alapján fogunk cselekedni, reagálni, ha legközelebb találkozunk. Ez a működési mechanika egy meglévő párkapcsolatban is okozhat károkat, amikor elvárjuk, hogy a másik tudja, mire gondolunk, és megsértődünk, ha éppen nem a mi elképzeléseink szerint történnek a dolgok. Pedig sokszor amikor döntéshelyzetben vagyunk, és az agyunk elhiteti velünk, hogy „érzem a másik mit gondol”, valami félelem zavarja meg, hogy tisztán lássuk a helyzetet.

http://varazsfuvola.blog.hu/2017/10/16/3_ok_ami_miatt_meg_akarunk_felelni_az_agyban 

2. Amikor egy régebbi, hasonló helyzet ismétlődik

Minél idősebb az ember, annál nagyobb eséllyel van a lelkének egy emléke hasonló szituációról, és ha negatív volt a történet végkicsengése, ezt rögtön jelzi is számunkra. Tehát nem friss szemmel nézünk egy helyzetre, hanem akár tudattalanul is bekapcsol a félelem, ami jelzi, hogy ilyen helyzetből már kerültünk ki rosszul. Ilyenkor érdemes ésszel végiggondolni, mitől is félünk, legyen szó új munkáról, szerelemről, vagy bármi másról. Ha a helyzet hasonló is egy korábbihoz, már csak azért sem lehet ugyanaz, mert a benne szereplő emberek, és mi magunk is változtunk a legutóbbi eset óta. Gondoljuk át, mi az, amit másképpen szeretnénk csinálni, hogy nagyobb esélye legyen a pozitív végkifejletnek. Szorongásunkat csökkenteni azzal lehet, ha mérlegeljük, megéri-e a kockázatot, hogy arra fókuszálunk amire vágyunk, de esetleg mégsem úgy alakul, ahogy szeretnénk.

3. Amikor vágysz valamire, és nem akarod észrevenni a körülményeket

A megérzések jó kifogásként tudnak megjelenni az életünkben amikor valamire nagyon vágyunk, és teljesen ki szeretnénk zárni annak a lehetőségét, hogy az nem fog sikerülni. Ezért nem vagyunk hajlandóak foglalkozni az esetleges gátló tényezőkkel.

image.jpeg

Ilyen például, amikor valaki olyanba szeretünk bele, akibe elvileg nem kéne, de mindent rózsaszínnek akarunk látni, és amikor már nem tartható ez az állapot és széttörik a kép, nagyon felháborodottak és csalódottak leszünk. Pedig az agyunk itt is 10%-ot pótolt 100 százalékká. Ez a szerelemnek ez az a fajtája, amikor inkább a saját vágyainkba és projekciónkba vagyunk szerelmesek, mintsem a másik emberbe. És az illúziók mindig szépek, ezért akár hosszasan is ki lehet tartani valaki mellet a megérzéseinkre rakva a felelősséget, és a szakítást követően hosszasan bele lehet ragadni az önsajnálatba. Pedig mi magunk voltunk azok, akik nem akartuk észrevenni a körülményeket rögtön az elején. Szerelemesen nehéz tudatosnak lenni, azonban ha a tények valamilyen negatív tendenciára hívják fel a figyelmet jobb ha ezt elfogadjuk, tudatosítjuk, és, ha ezzel együtt úgy döntünk mégis próbálkozunk, akkor bárhogy is alakul a történet, az energiánkat a jelenre tudjuk koncentrálni és nem pedig arra, hogy csukva tartsuk a szemünket.

Megérzéseink sokszor segítenek, néha kilátástalan dolgokhoz adnak hitet, vagy megmagyarázhatatlan oknál fogva fordítják az életünket új irányba. Ideális helyzetben nem azért hagyatkozunk a megérzésünkre, mert egy külső dologra szeretnénk hárítani a cselekedeteink felelősségét, hanem összhangban  önmagunkkal vállaljuk a kockázatot döntéseink következményeiért.

#LÉLEKHÍDPROGRAM  #SZÍVÉBRESZTŐ

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varazsfuvola.blog.hu/api/trackback/id/tr4914006800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

                                       

                           

 fej.jpg

Horváth Kata


 0630-636-6384

lelekhidprogram@gmail.com

Skype: Lélekhíd Horváth Kata